Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
44 elégséges az exordiumban az egyház szónoklattannak erre vonatkozólag felállított már csak formai szabályainak értelmében sem; minthogy azonban a tovább menetre egyáltalában nincsen gondolata, megfordítja az „a Jove principium" elvét s előre teszi azt, a minek hátúi kellene lennie ; záradékot alkot az exordiumból s elkezdi fejtegetni, hogy „hát van-e a lélekre nézve valami feleme- löbb, mint az a léleknyugalom, mely annak tudásából származik, hogy jót cselekedtünk ; hogy másokon segítettünk !" Ezt a szónoki hamis fogást és zűrzavart maga is észreveszi aztán szerző, s mint ez gondolatok nélkül való embereknél szokott lenni rendesen: nagy ugrással, nagy merészséggel, nagy mondással vágja ki magát s azt mondja felosztásában, hogy a ki jót nem cselekszik, holott tudna, az azért bűnös mert vétkezik l-ször az egyetemes világrend ; Il-szor önmaga ellen. A miben természetesen az a legérdekesebb bölcsészeti felfogás, hogy ezen megkülönböztetés szerint, az egyén, az egyes, önmagunk nem tartozunk az egyetemes világrend kötelékébe. Dehát egyébiránt ártatlan dolgokat mond szerző a továbbiakban, a kidolgozás helyére állított sorokban ; módszere az, hogy a legtöbbször vagy nincsenek dologra tartozó mondani valói, vagy nem tudja azokat kifejezni ; ezért a sok bombaszt lépten-nyomon ; ások „Oh!“ felkiáltás örökösen ; egyes jelentéktelen szavaknak („oh vannak, bizony vannak“ 7. lap) szegényes ismétlése ; holott pedig tudhatná szerző, hogy Jézus már általában elitélte az üres „Uram, Uram!“ felkiáltásokat; a szónokot pedig végképen meg nem szabadítják az e féle szentimen taliskodások. A VII. számú egyházi beszéd magát a kijelölt szöveget fogadta el jeligéül Mi az eredmény után így változtatuk azt meg : ..Sok utolsók lesznek elsők.“ Minden ízében jóravaló, elismerést érdemlő dolgozat ez, akár általában tervelését, berendezését; akár benső vagy alaki kidolgozását tekintjük. Az a központi gondolata, hogy igen sok bajnak a forrása az, ha a jó cselekedeteket elmulasztjuk. Kifejezése a tárgynál maradó ; érvei, képei, a melyekkel bizonyít, és előadásába elevenséget önt; valamint egész nyelvezete csak dicséretére válik szerzőnek, a miért habozás nélkül ennek ítéljük oda az első díjat. MITROVICS GYULA. A Tóth-Fischer-féle pályadíjra (80 forint) isagogikai kérdés volt kitűzve. A pályázónak Ezékiel és a Thora egymáshoz való
