Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

10

mából küldöttségileg adtuk át szerencsekívánatunkat. Az alkalmilag rendezett fáklyásmenet élén dr. Ball agi Géza tanártársunk, megyei bizottsági tag tolmácsolta a megye hálás érzelmeit. Fájdalmas részvétünket is nyilvánítottuk, valahányszor közéletünk egy-egy jelesének halálhíre érkezett hozzánk. Ezt tettük: dr. Ballagj Mór, Révész Bálint, dr. Wenczel Gusztáv, Kerkápoly Károly, Hunfalvi Pál, Gönczy Pál, Gáspár János stb. halála alkalmából.

A széphalmi kirándulás az idén is elmaradt. Oka az volt, hogy az akadémiánkban kitűzött Kazinczy-díjra érkezett ugyan két pályamunka, de jutalomra méltónak egyik sem találtatott. E körülményt bejelentettük az alapító M. T. Akadémiának, a honnan azt a választ kaptuk, hogy jövőre a kirándúlás még akkor sem maradhat el, ha a pályadíjat nem adhatjuk ki. Tanári karunk e kijelentést tudomásul vévén, a jutalomosztással megbízott iskolákkal együtt úgy fog intézkedni, hogy a M. T. Akadémia czélzatai megvalósuljanak.

Ezeknek előadása után áttérek beléletünk fontosabb mozzanatainak feltüntetésére.

Főiskolánkra a lefolyt iskolai évben is súlyos csapások nehezedtek. A múlt év október 5-én dőlt ki sorainkból Zsindely István, a természet- és mennyiségtan tanára, életének 64-ik, tanárságának 32-ik évében. A betegségektől megkímélt, edzett, erősnek és egészségesnek látszó férfiút, hirtelen és váratlanúl rohanta meg a halál, író-asztala mellett, munka közben, melynek fáradalmai és izgalmai közt érezte magát igazi elemében. Benne nem csak egy buzgó fáradhatatlan szorgalmú tanárt vesztettünk, a ki a kötelességek teljesítése körűi a rend, pontosság és lelkiismeretesség mintaképe volt : hanem főiskolai gazdasági ügyeink kipróbált hűségű sáfárát is, a ki mint szemes, okos és takarékos gazda, háztartásunkat számító ügyességgel és