Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
62 úgy tekinti az elnökségben magát, mint összekötő kapcsot a múlt és jelen között.“ És ez idő óta ott állott e körnek élén olyan szeretette], mint egy aggódó, gondos, szerető atya családja körében. Örült a derűs napoknak s igyekezett a családot megmenteni s megtartani a munkakörnek akkor, midőn kicsinyes félreértésből, hiúságból vagy önző érdekből támadó sértés miatt a testvérek nyílt vagy rejtett boszankodása a családot széthullással fenyegette. Nyugodt okosságával kormányozott, nyájas szelídségével engesztelt, bölcseségóvel tanácsolt, tekintélyével tettekre buzdított. Méltán elmondhatjuk, hogy ő körünknek 10 éven át fentartó lelke volt. íme, ezekért van nekünk igen nagy okunk a fájdalomra ! Fájdalmunkban csak az a vigasztaló büszkeségünk, hogy ő a mienk is volt. S midőn e sorokban a nagy férfi emlékének igaz részvéttel áldozunk, úgy érezzük, hogy az ű érdemei iránt akkor fogunk mutatni illő tiszteletet, valódi kegyeletet, ha e kört úgy tekintjük, mint az ő szellemének örökségét s nem fogunk gazdálkodni ezzel tékozló gyermekek módjára, hanem fentartjuk azt emlékének, hogy itt velünk lehessen ő továbbra is szellemileg, ha emberileg többé már magunkénak nem mondhatjuk.“ Ilyen veszteség után méltán nevezhető az irodalmi kör második tizedének első éve gyászos esztendőnek. E megrendítő csapás után nehány nappal, midőn a megüresült díszes hely betöltése felől gondolkozni kezdtünk, a körnek, még az év elején megerősítés végett felterjesztett, módosított „Alapszabályai“ a belügyminisztériumtól leérkeztek ; miért is március 22-én az egész tiszti kar lemondott, s április 5-én általános tisztújitás tartatott. Az inkább tiszteletbeli, mint nagyobb megterheltetéssel járó elnöki hivatal továbbra is fentartatott, az alapszabályok értelmében ugyan, de kiváltképen olyan célból, hogy e hivatal ezután is szorosabban összekötő kapcsot képezzen a kör és az egyházkerület között, s a kör érdekeinek — amelyek a főiskolának s az egyházkerületnek is kiváló érdekei — ott, ahol szükséges, hathatós képviselete legyen. Ilyen gondolattal, főiskolánk érdemes egyházi algondnoka, Fejes István választatott meg elnökül ; másodelnökül a megelőzőleg már két ízben is leköszönt Dezső Lajos helyére, Radácsi György, jegyzővé Makiári Pap Miklós és pénz- tárnokká Búza János ; a kezelő-bizottság tagjaivá : Dezső Lajos1 Gérecz Károly, Kérészy István, Mitrovics Gyula és Szinyei Endre választattak. Dezső Lajos, állami tanitóképezdei igazgató úrnak, aki majdnem két évig tartott másodelnöksége alatt minden lehetőt megtett azért, hogy a kör ez idő alatt is szép sikerrel teljesité feladatát, önzetlen fáradozásáért, lankadatlan buzgalmáért, kedves kötelességünknek