Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
30 kérdés megfejtésére és azt kezdi előadni, hogy „Mit tesz B. G. a viegtdmadott Protestantismus védelmére és felvirágoztatására : a) Hazánkban? (17 — 34. 1.); b) Külföldön? (34—44. 1.). Az első pont alatt felsorolja hadjáratait s az azokat követő békekötéseket 17—31. 1.; de a mívelődési mozzanatok rajzolásával már csak két lapon (32—33. 1.) foglalkozik, holott itt kellett volna a részletekre bővebben kiterjeszkedni. Még W. L. egyháztörténelmi kézikönyvének adatait sem használta fel mind, hanem azokból csak kivonatot készített. Yalószinűleg azt hitte szerző, hogyha abban a terjedelmes műben csak annyi van, az övében kevesebb is elég lesz ; holott más mértéke van egy egyetemes történelem és más egy monographia oeconomiájának. A második „Külföldön“ című rész bevezetése (34—35. 1.) zavaros és homályos; a 35—44. 1. az európai politikai helyzetnek pár soros vázlatát leszá- mitva, kevés változtatással rövidebb ismétlése a 20—30. 1. elmondottaknak. Végre mintegy befejezésül (45—51. 1.) B. G. utolsó terveiről (tulajdonképen csak egyről, a lengyel trón elnyerésére tett lépésekről) szól, halálát emliti s röviden jellemzi. Különben szerző W. L. egyháztörténelmi kézikönyvének nyomain halad, sőt több helyen nemcsak az anyagot, hanem az alakot is átveszi. Majdnem mindenütt ugyanazon idézett forráshelyeket alkalmazza, melyek W. L. említett kézikönyvében vannak felvéve. A 12. 1. 1. j. szerző hibásan idéz; a kézikönyv jegyzete és Franki V. felfogása közt nagy különbség van. A 22. 1. említett kiegyezésnél szerző elfeledte, hogy kik és mikor egyezkedtek, s csak az egyezmény tartalmának közlésére szorítkozott. A 26. 1. a szemptei, a 30. 1. a kom- játhi zsinatot, mint szorosan oda nem tartozókat, kár nélkül mellőzhette volna. Leszámítva azon berendezési hibát, hogy szerző ugyanazon eseményeket kétszer is előadja ; hogy több helyen nehézkes, germanismusra emlékeztető mondatokkal zavarja az előadásnak különben elég tiszta és világos folyamát ; s hogy nem igen merészel önerején járni, és ha itt- ott megkísérli, azonnal botorkál, gondolatai összezavarodnak, homályba borulnak : mindezen hiányoktól eltekintve, s feltéve azt, hogy szerzőnek talán ez első kísérlete, a II. számú pályaművet biráló-bizottság elég ügyesen összeállítottnak, szerző szorgalmát dicséretesnek tartja, s ha erősebb versenytársa nem volna, még a megjutalmazásra is méltónak ítélné. A II. számú pályamű (Jelige: „Hass, alkoss, gyarapits: A haza fényre derül.“) szerzője abból az elvből indul ki (3. 1.), hogy isten
