Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
23 némelyik pedig többeket is versenyre szólított. Ez a körülmény már magában jó hatással volt a tanári karra, saját fáradozásainak a sikerét is látván a versenynek már csak számbeli eredményében is. A pályaművek a szakoknak osztatván ki bírálatra s a bírálatok junius 21-én tartott gyűlésünkben felolvastatván, az idei verseny egészen örvendetes eredményűnek bizonyult, a művek benső értékénél fogva is. Miről ime beszéljenek magok a kimerítő bírálatok s szolgáljanak egyúttal az érdekletteknek tanulságul s illetőleg biztatásul. A Vay-féle kettős díj, az alapítvány természeténél fogva, az egyházi beszéd Írásban való verseny ébresztésére lévén szánva, ennek megfelelőleg a jelen iskolai évre, egyházi beszéd szövegéül, a Márk szerint való evangélium IX : 27. versének eme tétele tűzetett ki : „Mindenek lehetségesek a hívőnek.“ Beadatott összesen 9 egyházi beszéd, ami mindenesetre a pályázat iránt való érdekeltségnek és ifjaink jó igyekezetének örvendetes tanújele ; dacára annak, kogy a beadott művek között bizony gyengék is találkoznak. így, szintén kellemetlenül érint bennünket az, hogy már az I-ső számmal bejegyzett, ,.A te hited téged negtart“ jeligével ellátott műről is alig lehet annak javára egyebet kiemelnünk, mint a dicséretes iparkodást, melylyel a nemes versenyre szánta magát. Szerzőnek, ha csak némi részben is ismeretesek előtte az egyházi szónoklattan főbb szabályai, tudnia kellett volna azt, hogy egy egyházi beszédben egynél több tárgyról nem lehet beszélnünk sem tárgyilagosan, sem pedig elég alapossággal és igy a hallgatóságra nézve meggyőzően s ezért van az, hogy a műalkotás egyik legelső vógzendője az, hogy egy határozott, egységes thémát és propositiot állapítsunk meg. Ez egyházi beszédnek nincsen egységes thémája és propositioja, hanem három tárgyról beszól, szólván I. arról, hogy a hit kedvességet eszközöl isten előtt, II. szeretetre indit embertársaink iránt és III. boldogságot nyújt lelkűnknek. Bizonyára egészen helyes állítás mindhárom magában véve ; de hát elég lett volna egy egyházi beszédben csak egyiket valamelyiket fejtegetni és dologra tartozólag részletezni. E műalkotási szabályt mellőzvén a mű szerzője, szükségképen bele kellett esnie azon hibákba, melyek az ilyen ballépéseknek kikerülhetetlen következményei s amelyeket felületességnek, összevissza való kapkodásnak szoktunk nevezni a tárgyalásnál. És ezek a hibák annyival kirívóbbak, mert szerző még ilyenféle irtóztató bombasztokkal iparkodik azokat minden lépten-nyomon
