Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

9

porokhoz s feledhetlen világi algondnokát siratta és temette benne. Aki a Hegedűs szivébe látott, észre kellett vennie, hogy ő mély fájdalmak között szakadt le a főiskola kebeléről, s ha a halál rohamai alatt megőrizheti vala öntudatát, bizonyára jól esik lelkének, hogy helyét, többszörös próbálgatás után sem látta betöltve s hogy ő úgy halhatott meg, mint a sárospataki főiskola algondnoka. Sírja felett a tanári kar részéről Bokor József mondott búcsúbeszédet, a tavaszi egyházkerületi gyűlés határozata folytán pedig a tanári kar Ernőd y Dániel jogtanárt kérte fel és nyerte meg arra, hogy a junius hó 29-re tervezett requiemre koszorúba fonja a Hegedűs érdemeit (lásd alább !).

Legyen áldás a kidőlt jelesnek eszméin és emlékezetén!

I.

Az iskolai év tanügyi, közerkölcsiségi és egészségügyi tekintetben.

Némi eltéréssel a szokás-törvénytől, iskolai évünket nem szeptember 6-ik, hanem 8-ik napján nyitottuk meg, az igazgató-tanács kívánsága, illetőleg rendelete szerint. Ez a kormányzó-testület, amelynek kezében van összpontosítva az anyagiak és szellemiek felett való közvetlen felügyelet, ennek összes terheivel, felelősségével s nehéz kötelezettségeivel, maga is jelen akart lenni a megnyitó ünnepélyen, s nagyt. Fejes István, egyházi algondnok űr megragadni óhajtotta a nevezetes alkalmat arra, hogy az ifjúsággal, melynek egyik főfelügyelője, viszonyt kössön s annak jó tanácsokat osztogasson. Véletlen betegsége által akadályoztatván, helyette a főiskolai lelkész alkalmi, buzgó imája után s az akadémiai igazgató megnyitó beszéde után (amely az Értesítő végén olvasható), Hegedűs László emelt szót, a bölcs komoly-