Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882

31

fáliai béke megállapított, nem felelt meg. Óhajtotta volna bíráló, hogv ezeket szerző részletesen elsorolja és kifejtse.

Ilyenek voltak például : 1. Európa összes államai mindannyian önálló, egyenlő souverain jogalanyok, de összesen is egy solidaris egészet képeznek. 2. Az egyes államok között az összeköttetés követségek által tartatik fel, minekfolytán a követség szentsége, mely már a cam- brei békében kimondatott s elfogadtatott, újólag megállapittatik. 3. Az egyes államok között levő differenciák, esetről-esetre, diplomatikai alkudozások és háborúk alkalmával, békekötések által intéztetnek el. 4. Ezen békében egyértelműig megállapított szabályok minden államra és fejedelemre nézve egyiránt kötelezők. 5. Egy állam sem emelkedhet oly magasra, hogy az a többi állam függetlenségét veszélyeztetné, s ha ez megtörténnék, a gyöngébbek az erősebbek önkénye ellen közös erővel megvédetnek sat.

Ezen elveket óhajtotta volna bíráló bővebben kifejtve látni és azt, hogy mennyiben hatottak ezen elvek Európa politikai s társadalmi életére a westfáliai béke után.

Ezek helyett a nevezett béke politikai hatásául felvette szerző e következő tényezőket : 1. Svédország északi és nyugoti Európa elsőrendű hatalmává emelkedett. 2. Franciaország elérte régóta óhajtott célját, t. i. a Habsburgház hatalmának korlátok közé szorítását, s ezáltal kétségkívül nagy szolgálatot tett az egyetemes európai szabadságnak. 3. A német birodalom elemire szaggattatott szét s megszűnt, félelmes hatalommá lenni Európában ; a császárság pedig épen ezen elszaggatottság által elvesztette nemzetközi elsőségét, s ez pusztán rangi elsőséggé változott át. 4. Két új állam, Németalföld és Schweiz, belépett az európai független államok közé.

Mindezek elég jól vannak elmondva ; mert valóban mindezek Európa nemzetközi alakulására kisebb-nagyobb befolyással voltak.

De óhajtotta volna bíráló, hogy a szerző kissé magasabb álláspontra helyezkedve mondotta volna el ezen elvek- és tényezőknek a politikai élet jövőjére való messze kiható befolyását s következményeit ; nevezetesen: 1. Hogy az egyen súlyrendszer fentartása minden államban állandó hadsereg fentartását igényelte. 2. Az állandó hadsereg fentartása a nemzetek vérét és vagyonát kiszívta, a fejedelmek absolut hatalmát megalapította. Az absolut hatalmú fejedelmek elnyomták a népek szabadságát, még alkotmányos államokban is. úgy, hogy az európai emberiség egy akaratnélküli tömmeggé vált, melynek jogai, szabadsága a korlátlan hatalmú uralkodók kegyelmétől lön függővé. Épen ezért neveztetik e korszak korlátlan királyság korszakának.