Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1881
92 Hiszen ma — legalább így szeretjük, így akarjuk hinni — a szántóvetönek is derültebb az arca, s ha zöldelő vetésén, fakadó szőlőjén vagy virágzó gyümölcsösében széttekint, szíve hevesebben dobog ; mert e szavakat véli hallani : bízzál és remélj, a jövő gyümölcse a múltakért is kárpótlást ad ! íme hát, ha ma minden a jelennek örül, vagy bizalommal tekint a jövőbe : miért zavarni e nap öszhangját annak emlegetésével, hogy : van tört remény, sír, temető, kihűlt szív és hideg szobor ? ! Erre azt felelhetném : épen azért, mert ezek az életben ma is együtt vannak ; mert zavartalan öröm, tökéletes boldogság alig képzelhető ; mert igen sokszor érezzük, hogy a reményt nyomban követi a csalódás ; mert tudjuk, hogy az öröm és a bánat egyszerre születtek ; mert látjuk, hogy az élet megett ott leskelődik a halál; mert úgy tapasztaljuk nem egyszer, hogy a változó napok szeszélye megtépi vagy összetöri reményünket, örömünket s csak újabb csalódással, újabb fájdalommal leszünk ismét gazdagabbá, midőn aztán ismét jó, ha az ember megtud enyhülni a költő szerint s veszteségét „Megsiratja ... de tovább megy Örökös remény nyel ;* vagy a kétségbeeséstől megment ama végzetünket rejtő szózat: „Ember, küzdj és bízva bízzál!“ Azonban én nem ezekben látom e kegyeletes ünnepély és e nap jelentőségének tanúlságos öszhangzatát ! En a tavasz eljöttében, a természet megújulásának képében : a munkálkodó erőnek az enyészet feletti diadalát látom, azt érezem, hogy : élet van a halálban is. így tekintve m. t. gyülekezet ! a temető is elveszti borza- dalmasságát s oda vezető utunk nem lesz oly szomorú, minőnek talán első tekintetre látszott. Tudom ugyan, hogy a sírok közzé bánatos érzés nélkül menni nem lehet különösen azoknak, akiknek ott szívok eltört darabjai porladoznak ; de, midőn nekem az a kérésem, hogy tekintsük meg „együtt a temető kertet:“ nem akarok már behegedt sebeket felszaggatni ; nem azt mondom, hogy az árván maradt szeretet, az őszinte barátság, az igaz hála és tisztelet újra sirassa meg az évek előtt sírba takart veszteséget; az sem célom, hogy „az emlékezet nyájas világa mellett visszaidézzek rég elköltözött alakokat :“ mert hiszen ezt megtették már én előttem mások,
