Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880
86 E tekintetben a most ismertettet 3-ik számú pályamunkának épen ellentéte a 2-ik számú, melynek jeligéje: Magyarország volt, de lesz is.“ Ebben a munkában tehát a fősúly a kérdés elméleti oldalára van fektetve, s épen ebben áll előnye a 3-ik számú felett. Pedig különben akár irályát, akár előadási modorát, akár általában belső értékét tekintsük, amazzal alig mérkőzhetik. Irálya nem mondható épen döcögősnek, de nem is oly folyékony, mint a 3-ik számúé ; előadása sok helyütt szószaporitó, meglehetősen nehézkes ; felfogása pedig a kérdés több részletére nézve vagy nem elég világos, vagy pedig hibás. S e munka hibái sokkal szembeszökőb- bek, mint a 3-ik száméi. A hibák közül példaképen álljon itt egy-kettő. A nemzetiségi eszme fejlődése című fejezetben sok mindenről van szó, de magáról azon tárgyról, ame'y után szerző ezt a fejezetet elkeresztelte, minél kevesebb. Hogy a nemzetiségi mozgalmak eredetére nézve mennyire nincs tisztában magával, azt mutatja a többi közt az is, hogy a reformatiot, mint a nemzetiségi eszme fejlődésének akadályát tünteti fel; magának a francia forradalomnak pedig ez eszme kifejlődésére gyakorolt hatását szem elől téveszti. A magyarországi nemzetiségi mozgalmak történetére nézve szintén nagy tévedésben van, midőn azt hiszi, hogy ezen mozgalmak csak 48-ban kezdődtek. A magyar nemzetiségi törvény bírálata sem sikerült neki. Tulajdonképen nem is bírálja azt meg, hanem magát a törvényt szárazon kivonatolván, egy-két gyönge, zavaros észrevétellel napirendre tér a fölött. De ami a kérdés egyik sarkpontja, hogy t. i. miképen lehet összeegyeztetni a nemzetiségek igényeit az egységes állam eszméjével — erre nézve szerző nemcsak hogy nem tájékoztatja, de sőt egy odadobott phrázissal tévedésbe ejtheti olvasóit. A nemzetiségeknek, hogy békességben legyenek, autonómiájukat biztosítani kell — ez az a phrázis, melynek bővebb kifejtésével szerző adós maradt, s melyet ép ezért vagy nem érthetünk meg, vagy esetleg úgy értelmezhetünk, ahogy nekünk tetszik. Mert hát az az autonómia nagyon ruganyos fogalom. Az autonómia jelszava alatt a nemzetiségek olyan követelményekkel léphetnének fel az állam irányában, amelyeknek kielégítése által az állam saját sírját ásná meg. Aki tehát azt a szót, hogy nemzetiségi autonómia, a szájára veszi, ne mulaszsza el meg is magyarázni, hogy mit ért ő ez alatt. A munkának mindezen és még ezenkívül sok más hibáit és hiányait jórészben feledteti velünk azon előnye, melyet már az imént
