Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880
33 lem részleteiben is. Leginkább használja itt Leeky felvilágosodástörténetét, Weber a pápaság története cimü művét és W a r g a Lajos egyháztörténetét ; de ismeri Guizot, Bajza, Szathmáry Károly ide vonatkozó müveit is, sőt gondosan felhasználta bíráló előadásain elmondottakat is. A történeti adatok logikai összetűzése, feldolgozása combinaló észre mutat. Előadása élénk; de itt is nyilatkozik azon hibája, hogy keresve keresi az erős phrázisokat, miáltal műve nemcsak vészit hatásából, becséből, hanem sokszor nem szabaddá, felekezeti gyűlöletet lehelévé válik, péld, római bálványimádás, Hildebrand egyházi Jupiter sat. A 3-ik részben már higgadtabban tárgyalja az egyházi, politikai és tudományos téren történt reformmozgalmakat s a korszellem ébredését, épen ezért művének ezen része élvezetesebb. Ugyanezt mondhatjuk a következő 4-ik részről is, hol a tudományok újra ébredését, s a humanisták irodalmi szereplését élénk vonásokban adja elő, s mintegy szemünk elé állítja a küzdelmet, mely Németország tudományos férfiúit e korban két táborra osztotta, s a reformatio útját előkészitette, annyira, hogy csak egy bátor lépés kellett, hogy a történelem menete egészen más irányt vegyen. Az 5. részben Luther föllépését ő és a többi reformator történeti szereplését, s a reformatio térfoglalását adja elő, egyházi történeti kútfők, leginkább Warga Lajos egyháztörténete után. Az önálló conceptio már itt gyengébb, kevesebb, a kútfők kifejezéseit követi még a szavakban is ; de a logikai összefüggés itt is meg van, ami mindenesetre érdeme a műnek. Leggyengébb az utolsó rész, hol szerző a reformatio hatását a politikai, társadalmi, tudományos és műveltségi életre adja elő. E különben is nehéz feladattal úgy látszik szerző nem birt megküzdeni. Mind a conceptio, mind az Ítészét gyengébb ott, mint az előbbiekben, s inkább egyes államok történetét, mint a történeti események hatását adja elő. Irálya egyébiránt itt elegendő higgadt. Azonban ezen utóbbi hiány teljességgel nem rontja le szerző előbbi érdemeit, melyet bíráló örömmel ismer el. Végeredményül tehát összevetve e pályamű hiányait érdemeivel, örömmel ismeri el bíráló, hogy a mérlegen az érdem súlya nyomja le ; épen ezért véleményezte, hogy a pályadíjszerzőnek kiadassák. Szerzője : Szalay Károly, IV. éves hittanhallgató. Ezen politikai pályakérdésre : „Fejtessék ki a nemzetiség eszméje, annak jelentősége, befolyása az állami életre s az államok alakulására ; ezzel kapcsolatban adassanak elő a nemzetiségek jogai, különös 3
