Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

4

emlékezetű évek sorába igtatható. Megvolt minden napnak, minden órának, szervezete minden tagjának a maga terhe és kötelessége ; érezve hivatását és a felelősséget, melyet a közvélemény itélőszéke előtt magára vállalt, nem zárkozott el azon hullámok előtt, melyeket épen a napjainkban annyira háborgó és nyugtalankodó tanügyi politika és köz- miveltségi áramlatok falaihoz vetettek, hanem bátran, megnyugvással fogadta a nap hozományait, az idő által felvetett kérdéseket s igyekezett azokkal leszámolni úgy, mint ereje, legjobb belátása, s számbaveendő körülményei engedők, úgy mint becsülete kivánta, úgy mint öröklött jó szelleme s irányzata s annak hű megőrzése iránt magára vállalt kötelességérzete parancsolták.

Mennyire van jogos alapja a részemről tett megnyugtató ítéletnek s mennyire felel meg a valóságnak, a tényeknek, az általam megvont általános jellemvonás : épen ennek feltüntetése leend feladata jelen közigazgatói jelentésem egyes részleteinek.

Főtiszteletü egyházkerületi küldöttség, mélyen tisztelt közönség! Szomorú dolog volna az, ha oly közmiveltségi tényezők és intézetek, minő a sárospataki ref. főiskola is, csak a mától a holnapra, egyik évről a másikra tengődnének ; ha szellemi erejének, életelevenségének megítélése végett, csak épen a mának kicsinyes mértékével állanánk mellé s egy szüklátkörü vagy épen elfogult orvos rövidre szabott perceivel tapogatnék üterét, akkor, mikor az ilyen természetű intézetek életképességét csak nagyobb időközök dönthetik el ; mikor itt a jelennek értékét, igazságosan mindig az határozhatja meg: mennyit ér az a múlthoz, a legközelebbi időkhöz képest. A sárospataki református főiskola a jelen tanévvel 349-ik évét töltvén be, ezzel egy kiemelkedő, komoly és szent érzelmeket keltő magaslathoz : negyed- félszázados életét megnyitó évtizedhez jutott el. Mielőtt átlépnénk megszentelt küszöbét, engedje meg a mélyen