Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
1 30 A II. számú pályamű nem beszélteti túlságosan forrásait, hanem inkább maga beszél; a használt kútfőket sajátjává tenni igyekezett, vagyis eredeti akart lenni. De conceptioja még gyenge, itészete ingatag, egészben inkább felszinen marad. A hatást inkább a szavakban keresi, mint az erős, meggyőző előadásban. Különösen visszatetsző benne a túlságosan hangoztatott szabadszellemüség ; mig az absolutizmus jellemzésénél néhol torzvonásokig megy, a mi ha az ifjúság szelleméből kimagyarázható is, de az olvasóra elvégre is kellemetlenül hat. De előnye versenytársa felett az, hogy a pályakérdés második részét kimerítőbben fejtette meg, mint amaz. Ennyit átalánosan a két pályaműről ; lássuk most már részletesen, egyenbint! Az I-ső sz. pályaművet illetőleg, melynek jeligéje ez: „Múltúnk egy korszakában sem létezik a szabadság, ne keressük tehát azt hátunk megett.“ Szerző bevezetésében legelsőben a francia forradalom méltatását adja Tocqueville után, vagyis inkább Eötvös József b. fordítása után ; mert ha Tocqueville-t eredetiben olvassa, nem hagyta volna ki azt, a mi a francia forradalom méltatásánál legjellemzőbb, hogy t. i. „soha nem volt nagyobb esemény, mely az uralkodókat, állambölcsészeket és kormány férfiakat nagyobb szerénységre inthetné, mely inkább előre lett volna készítve, s melyet mégis oly kevésbé láttak volna előre, mint a francia forradalom. Ezután áttér a nagy forradalom alapokai kutatására, s itt a legtávolabbi okot egész N. Károlyig viszi fel. Ez határozottan téves állítás ; mely hibát mindkét pályamű ismétli. N. Károly alatt még sem jellem, sem jelleg, sem intézmények, sem territorialis tekintetben nem volt sem Franciaország, sem francia nemzet. Ennek alakulása a verduni és triburi gyűlések után történt. Ily távol tehát a francia forradalom okát nem kereshetjük. A közelebbi okokat elosztja külső és benső okokra. Benső okaiúl felveszi: 1. Franciaország kormányrendszerét s a különböző néposztályok egymáshoz való viszonyát. 2. Az encyclopaedisták bölcsészekét, vagyis az irodalom hatását a francia népre. 3. Páris nagyságát s befolyását a tartományokra. 4. A francia nép jellemét. Mindezeket Tocqueville után. Ha látta volna szerző Tocqueville-t, itt sem hagyta volna ki az egyház
