Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
109 tésznak mindenesetre igen nagy érdeme az, hogy szorgalma s folytonos munkálkodása és tanulmányozása által a természet- tudományok későbbi rohamos fejlődésével képes volt folytonosan lépést tartani. A második, mi Soltész müveinek vizsgálásánál szemünkbe tűnik az, hogy kiválólag a tankönyvirodalom terén működött. „Népszerű orvostan“, a műveltebb nem orvosok számára cimü munkáját, továbbá az akadémia által koszoruzott három nagyobb müvét, nevezetesen : „Az ember szelleme viszonyaiban a testi élethez„Az orvostanbani tapasztalat“ j a „Természet alapvona- lai“-t leszámítva, a többi 23 müve, mind tankönyv. Tankönyvei közül különösen azokról, melyek a szabadságharc idejéig jelentek meg, bátran elmondhatjuk, hogy használtak annyit, vagy talán többet, mintha önálló búvárkodás eredményei lettek volna ugyanoly terjedelemben leirva. Nem azért említettem ezt fel, mintha talán később megjelent müvei nem mindig tökéletesebbek lettek volna, hanem azért, mert emlitett müvei az akkori viszonyok között valósággal hézagot pótló munkák voltak. A nemzeti nyelv általános elterjedése s országos diadala folytán, tankönyvekre és segédmüvekre volt szükség, melyekből a tanulni vágyó nép s a nemzet leendő férfiai alapismereteiket megszerezhették s ezen alapra később biztosabban építhettek. Büszkén mondhatjuk el, hogy ezen korban a sárospataki főiskola fejtette ki a legnagyobb tevékenységet s majd minden szakban alkalmas tankönyvet állitott elő. Az akkori működött egyének között Soltész mindenesetre az elsők között állt s müvei a szakemberek elismerését méltán érdemelték ki. A gimnázium részére készített természetrajzi tankönyvek mellett a népiskolák részére is irt egy „Természetrajzot,“ mely a sárospataki főiskolai tanárok elismerésre méltó működése folytán létrejött „Népiskolai könyvtárinak egyik becses füzetét képezi. E munka, a kormány által is ajánlva lévén, oly nagy keletnek örvendett, hogy 1854-től 1873-ig 10 kiadást ért. A tankönyvek készítése mellett az időszaki sajtót is egész haláláig folytonosan támogatta. Végső éveiben a „Magyar Lexicon“ részére irt ismertető cikkeket. Müveiről általában véve el lehet mondani, hogy a kor igényeinek megfelelőleg, világos s érthető nyelven és szigorú rendszerességgel vannak irva.
