Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
_L JL j. 104 Iánk e tekintetben kezdeményező volt ; hiszen Ausztriában még csak most kezdenek ennek szüksége és célszerűsége felől gondolkozni s részemről óhajtandónak tartanám, hogy főiskolánkban a népszerű orvostan tanitása újólag megkezdessék. Az eddig elmondottakból beláthatjuk azt, hogy dr. Soltész, úgy is, mint gyakorló orvos, úgy is, mint az orvosi tudomány hirdetője s népszerűsítője, megérdemli, hogy róla kegyelettel emlékezzünk meg. De sokkal inkább megérdemli ezt tőlünk mint tanár. Az egyes nemzetek műveltségi fokánál, nagyságának meghatározásánál, mindenesetre a tudományok és művészetek állapotát veszszük első helyen tekintetbe s mai nap már mindenki meg van győződve arról, hogy igaz verulami Baconak azon állítása, hogy „a tudomány hatalom mindenki igazat ad a legnagyobb magyarnak, gr. Széchényi Istvánnak, ki azt mondja, hogy „a tudományos emberfő mennyisége, a nemzet igazi hatalma.“ A tapasztalás bizonyítja, hogy „azon nép lesz a leghatalmasabb, amelyiknek legjobb iskolái vannak,“ mert hiszen igaza van Broughamnak abban, hogy az ábc-e tanitása hatalmasabb, mint a katonák szuronya.“ Ezért van az, hogy a tudományok veteményes kertjeire, az iskolákra, mai nap már minden müveit nemzet oly nagy gondot fordít, mert tudja, hogy fenmaradására, jövőjére nézve minden jó iskola egy-egy erősséggel, egy-egy védbástyával vetekszik, mert hiszen edzett eszű s finomúlt erkölcsű fiai ezekből kerülnek ki. Az iskoláknak a nemzetek életére, a népek boldogságára ily nagy befolyásuk lévén, azon férfiak, kik a tudomány szolgálatába szegődtek, méltán érdemlik meg nem egyesek, hanem az egész nemzet elismerését, háláját, ha a magokra vállalt kötelességeknek eleget tesznek. Az iskola jó híre, főleg a benne működő tanítóktól, tanároktól függ. A tanár nemcsak arra van hivatva, hogy egyszerűen tudományt tanítson, a növendékek ismereteit bővítse, hanem arra is, hogy a gondjaira bízott ifjak erkölcsét finomitsa, lelkét nemesítse, hogy az iskola falai között szerzett ismereteiket az életben csak üdvös és jó célokra használják fel. Egy tanár életének, jellemének oly példányszerünek kell lenni, hogy élete által életirányt adhasson növendékeinek, jellemével jellemet neveljen. Én részemről meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb esetben a tanuló lelke, a tanitó lelkének viszhangját képezi. Meg vagyok
