Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878
26 be, pl. 38. 1. 17. sz., 89. 1. 18. sz., 40. 1. 19. sz., 20. sz., 41.1. 21. sz., 43. 1. 22. sz. Szerzőt ezen modora a történelmi komoly, higgadt előadás útjáról, a nevetséges vásári civódás körébe löki, tanulmánya becsét nagyon csökkenti s néha ellentmondásba bonyolítja (37. 1. 16. sz., 39., 40. 1. 19. sz.), sőt szerzővel kimondatja, hogy azon korban „Egyházról és papságról szó sem lehet,“ hogy az egyház szinház volt s több eféle. A „Műveltségi s vallásos erkölcsi állapotok“ cimű cikkében szerző az előbb elmondottak közül sokat ismétel, s Magyarországra nem tartozókat is közöl ; azután elég sok anyagot hord fel az iskolák állapotának ismertetésére (Kiss A. és Toldy P. nyomán) s itt túlzó előadási modorát is mérsékli, ügy látszik, hogy szerzőnek ezen tárgynál nagyobb szüksége volt gyámolra s ennek köszönhető, hogy kifa- kadásaival nem háborgat. Azonban itt csak a kedvező középkori állapotokat említi fel, mig a reformációt megelőző nagy hanyatlásról egészen hallgat. Majd a Mátyás alatti művészeti és kereskedelmi viszonyokat említi röviden, mely virágzó állapotok a nagy király halála ntán enyészetnek indultak. Azután egészen helyén kívül megint a Mátyás halálát követő politikai zavarokat ismétli és csak azután tér át a szellemi hanyatlás rajzolására, a tanintézetek sülyedésére, a papok és szerzetesek nagy részének romlottságára. Itt már beismeri, hogy nem voltak mind romlottak, igen helyesen, mert ha a romlottság általános volt volna, kikből teltek volna ki a reformátorok és azoknak pártolói ? Ezután megint a papságot támadja meg s annak elaljasodá- sából származtatja le az egész ország erkölcstelenségét ; beszél a paraszt- lázadásról, az azt követő iszonyú büntetésről, s mindezt a mai kor szempontjából Ítéli el, pedig azon idők egészen mások voltak, az a jogegyenlőség, melyet szerző emleget, még csak a kiváltságos rendekre vonatkozott, de nem a pórnépre is ; a 16. század nem végezhette el azon nagyszerű művet, melyet a 19. századnak sem sikerült még befejezni. Ez az oka, hogy a pórlázadás mindenütt vérbe fojtatott, nemcsak Magyarországon. A cikk végén szerző reméli, hogy miként az egyház terén a reformáció uj korszakot nyitott meg, úgy a társadalom terén is majd eljön a reformáció ideje. (Ezen cikkben szódagály van a 48. 1. 27. sz., 88. 1. 33. sz., 90. 1. 34. sz. Téves állítás az. 50. 1. 28. sz., 54. 1. 29. sz., 55. 1. 30. sz. Érthetetlen a 82. 1. 31. sz., 83. 1. 32. sz., 91. 1. 35. sz.). Ezek után pályázó áttér bezáró cikkére, melynek cime : A reformáció terjedését előmozdító tényezők hazánkban. Ezen tényezők közé sorolja a magyar természetet, mert a magyar, szerző szerint, T
