Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878
23 bóráknak; haza ment, „s neki többé nem viradott meg.“ Öngyilkossá lön. Mi vihette a virágzó kinézésű ifjút a végzetes lépésre, az tán örökre rejtély marad. Hátrahagyott levelei közzül azon egyetlenben, mely kezeinkbe jutott, s melyben az atyja értesítésére szánt telegramul szövegét fogalmazta, e szövegen kivid csupán egy komoly tétel foglaltatik, az : hogy ő atyját mindig tisztelte ; a többi dévajkodó enyelgés a halállal. De ha áll az, mit csak hallomásból mondhatok, hogy egyik barátjához irt levelében ez foglaltatnék: „Szivén lövöm magamat, s nem fogom azt elhibázni ; miért halt ki belőle minden becsületérzés“ akkor már féligmeddig kezünkben van a rejtély kulcsa. 0, a kit könnyed játszi enyelgő modoráért mindenki szeretett, meg volt magával hasonlva, magával elégedetlen volt. Ifjú barátaim, Vegyétek szivetekre a szomorú példát! mi pedig bocsássunk meg neki, mert nem tudta hogy mit cselekedett. Hogyis mondja csak Béranger két öngyilkos ifjúról ? Dieu Créateur! pardonne leur démence, Ils se sont faits les échos de ses sons ; Ne sachant pas que dansune chaine immense Non pour nous seuls, mais pour tous nous naissons. . . . IL Akadémiai verseny. Az akadémiai pályázati verseny ez idén nem volt termékeny. Hét kitűzött tudományos kérdés közül négyre nem érkezett felelet. Mi az oka ezen hallatlan meddőségnek? A mozgósítás által előidézett nyugtalanság és izgatottság-e ? vagy a hazát oly sok oldalról sújtó szerencsétlenségek, s a fenyegető rémhírek által lenyomott kedély ?... Szeretjük hinni, hogy nem a legnemesebb becsvágy, nem a tudományos versenykedv megfogyatkozásában keresendő az ok. Mindemellett az akadémiai tanári kar ez oldalról is kívánván buzditólag hatni, úgy intézkedett, hogy a nyertes dolgozatok jeligés levélkéi ezentúl közvetlen az iskolai évet bezáró ünnepélyen nyittassanak fel, s a jutalom a mélyen tisztelt közönség szine előtt nyujtassék át a győztes 'versenyzőnek. Ki voltak pedig tűzve a következő pályakérdések :
