Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1876
6 Hány munkás erő működik ma ott, hol hajdan megvolt a gazdag talaj, de nem volt munkás kéz, mely azt gyümölcsözőleg feldolgozza? Akkor a tudományágak néhány nagy folyamban voltak egyesülve, melyek annál rövidebb futásuak voltak, minél szélesebben terjeszkedtek ki ; ma e tudományágak uj medreket vájtak maguknak, melyek megannyi méltóságos folyamokká nőtték ki magukat, eleven, pezsgő életet, a miveltség gyümölcsöző kamatát hordva magukkal. Akkor a tudomány idegen nyelven beszélt, s az ifjúság abban kereste s találta fel culturalis fejlődésének netovábbját, ma édes anyai nyelvén számos miveltségi egyletekben képezi gondolkozását s önálló munkásságát. Nincs tehát ok, mélyen tisztelt közönség! az elcsüggedésre, a jelenben; nincs ok, hogy bizalmunkat elveszítsük a jövő iránt. Hisz e lefolyt év ismét, úgy szellemi, mint anyagi tekintetben, az erőgyűjtés, szervezkedés, megújítás s egy gyümölcsözőbb jövőre előkészítés éve vala. Szervezkedtünk tanerőkben, segédeszközökben, kormányzati tan- és fegyelmi rendszabályok korszerű átalakításában, műveltségi és jótékony intézmények létrehozásában, megszilárdításában, vagy újjáalakításában. Nem fényes ugyan, de méltó, díszes hajlékot emeltünk a tudománynak, rengeteg áldozat árán bár, de azon biztos tudattal, hogy nem egyesek jóakaratára, hanem a nevelés szent ügye iránt lelkesülök ezreinek áldozatkészségére, s a vallásos buzgalom kiapadhatlan forrására alapítjuk számításainkat. Mindezek a haladás oly tényezői, melyektől a jóakaratu ítélet nem tagadhatja meg méltánylását. Azonban nem volna általános rajzom teljes, ha főiskolánk lefolyt évi eseményeit csupán az önszeretet mérlegén ítélném meg, s hallgatással mellőzném azon hiányokat, melyek még főiskolánk szervezetében orvoslásra várakoznak, milyenek például : hogy több fontos tudományág, mint a természettan, neveléstan, classica litteratura, mai napig sincsenek képviselve akadémiánkban ; a bölcsészeti szak, a hit- tani és jogi szakoknak pusztán kisegítőjévé törpült le, a korszellem által annyira igényelt modern nyelvek vezérlet nélkül tévelyégnék ; tudományos összeköttetések kezdeményezésére, tudományos célú utazásokra nincs anyagi erőnk, melyek nélkül egy tanintézet nem adhat magáról életjelt kifelé s a legemelkedettebb szellem sem képes hivatásának magaslatára emelkedni ; sőt tanügyi kormányzatunkban s fegyelmi rendszerünkben sincs meg azon öszpontositó szerves egység, mely egy tudományos intézet szellemi társadalmát összeható rendszerben szabályozhatná s az ellenható erőket ellensúlyozhatná ; a minek okát egyéb- aránt nem a mai kor intézményeiben, hanem hagyományos autonómiánk ama túlhajtásában kell keresnünk, melynélfogva az alsók épenugy
