Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875
I 28 nyári közgyűlésen vita tárgyává tétetett, vájjon nem lenne-e célszerűbb az eddig szokásban volt hivatalkor szerint következő igazgatók helyett 3 évre, vagy állandó igazgatót választani ? Ennek célszerűsége felett senki sem kétkedett, nem is lehet az máskép, mert a hol annyi különböző hajlamú, természetű és korú tanulók, nagyrészben gyermekek felett és között kell a tanügyet, nevelést és fegyelmezést vezetni, ott a dolgok folytonos egyöntetű és rendes menetének tekintetéből az igazgatásnak változni nem szabad, már pedig ez mindany- nyiszor változik, ‘ahányszor más-más egyén kezébe kerül, mert több emberben több az irány, több az elv, melyek közül egyik helyes, másik helytelen ; a mit az egyik javit, elronthatja a másik. Nincs is az igy egy jóravaló intézetben sem ; az állami iskolákban már századok óta állandó igazgatók vannak s a magyar közoktatási minisztérium a középtanodák reformálását célzó törvényjavaslatban nemcsak vita, hanem még gondolkodás tárgyává sem tette : állaudó, vagy nem állandó legyen-e az igazgató? Nem is lesz ott arról, mint kérdést sem szenvedhető dologról szó sem ; ezen már túl van a kor. És fájdalom, nálunk még kitudja mikor érjük ezt el. Elvben ugyan kimondta a főtiszteletü közgyűlés, de a megállapítást, részben az iskola mostoha anyagi viszonyai miatt, mert ez tanerő szaporítással jár, minthogy az állandó igazgató nem terheltethetvén annyi órával, más tanárra kell azokat ruházni, részben pedig azért, mert be várán dónak tartja, mikép fog a középtanodai törvény e tekintetben intézkedni, elhalasztotta. 3. Fegyelmi ügy. Erre vonatkozólag a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés egy újonnan kidolgozott szabályzatot erősített meg , mely a jövő iskolai évben lép életbe. Fájdalommal kell itt jelenteni, hogy z évben nagyobb fegyelmi vétségekért több gimnáziumi tanulót kellett az isko- kolából kitiltani. De mindamellett, tekintve a tanuló ifjúság nagy számát, s a nagy többség erkölcsi viseletét, általában a tanulók viseletével erkölcsi életével s a tudományokban tett előmenetelével sok hiányaink dacára csak úgy meg lehetünk elégedve, mint vannak bármely más, hiányokat alig ismerő tanintézetekben. Végül örömmel jegyezhető fel, hogy az országban párja nélkül álló nagy „görög-magyar szótár“ Soltész Ferenc és Szinyei Endre gimnáziumunknak amaz nyugalmazott, ez működő tanára által szerkesztve, ez évben hagyta el a sajtót.
