Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1874
7 b) A jogi szakban: Emődy Dániel, rendes tanár, előadta: i. A magyar polgári törvénykezési és csödrendtartást és 2. A perenkivüli eljárást, hetenként 7 órán. 3. Az ausztriai általános polgári törvénykönyv ismertetéséi, összehasonlítva a magyar magánjoggal, hetenként 5 órán. Antalfi János, rendes tanár, előadta : 1. A római jogot, hetenként 6 órán. 2. A büntető törvényt, hetenként 4 órán. Nemes Ferenc, rendes tanár, előadta: 1. A magyar államjogot, hetenként 6 órán. 2. Az egyetemes pénzügytant, hetenként 4 órán. Orbán József, akad. rendes tanár, előadta : Az európai jogtörténetet, hetenként 5 órán. Bihari Imre. akad. rendes tanár, előadta : A jogbölcsészetet (államjog), hetenként 4 órán. Warga Lajos, akad. rendes tanár, előadta : A protestáns egyházjogot, hetenként 3 órán. Dr. Kun Zoltán, főiskolai orvos, előadta : A törvényszéki orvos- és boncta7it, hetenként 3 órán. c) A bölcsészeti szakban : Orbán József, rendes tanár, előadta : Az egyetemes történelmet (ó kor), hetenként 5 órán. Bihari Imre, rendes tanár, előadta : Az újkori bölcsészet történetét (folytatva), hetenként 3 órán. Szinyei Gerzson, rendes tanár, előadta \ Az egyetemes magyar irodalom történetét 1772—1807-ig (az újjászületés kora), hetenként 4 órán. Fául^suzsutolca) A theologiai szakban. i. A Vay első dijra, mely 33 forintot tesz, a következő pályakérdés tűzetett ki: „Adassanak elő összefüggöleg azon tényezők, melyek a 16. század vallásos rejormatioját közvetve vagy közvetlenül elősegítették. “ Ezen egyháztörténelmi pályakérdésre két mü adatott be. A bírálóra kedvezőtlen benyomást tett már a kútforrások sorozata, mint a melyben egynek kivételével a többi mind magyar nyelvű, részint eredeti, részint fordított mü, s ezek közt is legnagyobb szerep jutott az egyháztörténelmi kézikönyvnek, mint a melyből szerzők legbővségesen merítettek , s ennélfogva önállóságuknak, kutató , egybevető és rendező képességüknek nem sok jelét adták , holott főleg erre kellett volna törekedniök. A két pályamű közt lássuk előbb a gyengébb 2. számút. Szerző minden bevezetés és terv nélkül egyenesen a tárgyaláshoz fog. Az 1. §. hiányosan rajzolja a középkor társadalmi állapotát, s minden bajnak fő okát a szerzetesség elterjedésében és az uzsorának az egyház által kárhoztatásában látja. De hogy az uzsora és a reformatio közt minő összefüggés létezik, arról szerző hallgat ; természetesen, mert az az ipar köréhez tartozik, ezt pedig a szerzetességgel^vagy épen a reformátioval kapcsolatba hozni csak erőltetve és kerülő utón lehet. Ha szerző Lecki műve 6. fejezetét figyelmesebben elolvassa (ebből merítette az idézett részt) bizonyára más eredményre jut. Lecki igen helyesen méltányolja a szerzetesek működését, mig hivatásukat, mint a keresztyén műveltség terjesztői teljesítették ; szerzőnek a szerzetrendek elfajulásáról kellett volna szólni, s ezen körülményt, mint a reformationak egyik előkészítő tényezőjét felmutatni. A 2. §. a keresztyén egyházról szól a reformatio előtt. Az egész hiányos és helytelenül értett kivonata az 1. forrás II. köt. 1. §-nak. Nevezetesen azt állítja szerző egész általánosságban, hogy állam és egyház kezet fogtak az emberiség lenyügözésére. Hiszen ha az igaz lett volna, akkor hatalmunkban áll vala a népek sorsát saját tetszésünk szerint intézni ; de ez nem történt meg, nem pedig azért, mert érdekeik legtöbbnyire összeütköztek, s e miatt folyvást harcban voltak egymással és kivételesen csak akkor egyesültek rövid időre, midőn mindkét hatalom egyenlően fenyegetve volt.
