Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1874

12

tudománya annak idejében elhatott az elme és szív mélységéig. Egyik bebizonyítandó tételt egy másik bebizonyítandó tétellel támogat, hanem azért untig sarkal, hogy csak a tudományt válaszszuk inkább, mint a szinaranyat. Az alapos , hatni tudó szónok értelmez, bizonyít, megindít s ily alapvetés után kívánja aztán, hogy igazat adjunk beszédeinek, vele együtt érezzünk, vele együtt tegyünk : ez egyházi beszéd írója pedig párthiveket keres, de magát, nézetének helyességét nem ismerteti meg; egyszerűen a textussal, annak feldolgozatlan szépségével, refrainszerü ismétlésével akar imponálni, a nélkül, hogy annak tulajdonképeni tartalmát feltárná, igazságát kimutatná. Ilyen hibával találkozunk a két utolsó részben is. Általában gondolatszegénység, szónoki elevenség és ügyesség hiány az, mi e dolgozatnak nagy hibája s csakis egyszerű, természetes és magyaros nyelve az, mi az elismerést részünkről megérdemli.

A III-ik számú, „Boldog ember a ki megnyeri a bölcseséget és az ember, a ki öregbiti értelmét Péld. III: 13. jelige alatt versenyző mü már erősebb, érettebb, sokkal ügyesebb jelentkező a pályatéren. A mi benne mondva van , helyesen , tárgyszerűen, szépen és kedvesen, megnyerő modorban van előadva. Különösen alaki tökélyekkel, igen ügyes, sok helyen megkapó szónoki nyelvezete által múlja felül valamennyi versenytársát. Csak a másodrangu dijat adhatjuk azonban neki, mert hiányzik belőle mégis az, mire ilynemű pályaegyházi beszédeknél, de különben is részünkről a fő súlyt fektetjük. A könnyed, fesztelen szónoki mozgást mi sem ócsároljuk, módjával megengedhetőnek tartjuk, mert ez elősegítheti a beszéd elevenségét, az pedig eszköze kétségtelenül a figyelem ébrentartásának ; de a könnyed, fesztelen tárgyalási modornak aztán nem szabad odáig menni, hogy az rendszertelenséget eredményezzen. Ez történik pedig bizonyos tekintetben e mű szerzőjénél is. A tárgynak világos határozott kiemelése, a szükséges szónoki részelés mind elmaradt az egyházi beszédből. Mondja szerzője azt és olyan egymásutánban, a mint azt jóhangulata hozta magával . . . gondolatai egészséges, fürgén mozgó lepék, gyönyörködünk bennök, de épen pajzánságuk miatt nem nézhetjük jól meg, hogy maradandó képet alkotnánk felőlük magunknak. Ne feledje máskor szerzője, hogy az egyházi beszéd célja első sorban tanítás, ennek egyedüli módja az alapos rendsor; a gyönyörködtetés csak segédeszköz, melylyel a tanulást könnyebbé, kedvesebbé teszszük. Ne feledje el, hogy a lélek magasabb táplálkozási igénye bizonyos tekintetben megegyezik a test táplálkozási igényével. Az egyszerű, természetes, egészséges mindennapi kenyér teljesen kielégíti, táplálja azt, a mézeskalács hamar unottá lehet, sőt undort hagy maga után.

A közbelépő IV-ik számú, „a tudomány hatalom“ jeligével ellátott egyházi beszéd, leggyengébb versenytársai között. Gyarlóságai kíméletet ébresztenek bennünk, s ezért nem is mutogatjuk a nyilvánosság előtt gyönge oldalait. Bizonyára sokat kell előbb szerzőjének magát a csendes készület mezején gyakorolnia, mig érettebb, rendszeresebb gondolkozás módhoz szokik ; mig észre fogja venni, hogy olyan szöveg alapján, aminő kitűzve volt, nem lehet ám az Isten, mások és magunk iránti kötelességekről beszélni, mint ezt most tette ; vagy mig a gondolatok kifejezésében, az irályban annyi ügyességet fog szerezni, hogy nem fog mindjárt az első sorban ilyen képtelenséget Írni : „A tudatlanság ama rontó hatalom, mely ha az emberi anyagba vegyül stb., a mely mondatnál bizonyára alig tudná szerző megmondani, mi az az emberi anyag s hogyan vegyül ebbe az emberi anyagba a tudatlanság?

Az V-ik számra nézve utolsó, de értékét tekintve, kétségtelenül első egyházi beszéd, az énekes könyv eme szavait vette fel jeligéül : „Az Ur Isten nékem édes táplálóm A Gonddal, tanulmánynyal szigorú müszabályokhoz való alkalmazkodással irt egyházi beszéd ez. A textus felfogása, az egész anyagnak berendezése, a tárgyalás teljessége, meggyőző ereje, gyakorlott egyházi beszéd írónak is becsületére válnék, kezdőnél pedig méltán kitüntető elismerést érdemel. Azért midőn a biráló-bizottság e műnek ítéli oda édes örömest az első jutalmat, szolgáljon elismerése szerzőre nézve buzdításul arra, hogy komolyabb tanulmányait e téren jövőre is kitartással folytassa, önképzésére ez irányban ezután is kellő gondot fordítson.

Felbontatván a jeligés levélkék, kitűnt, hogy az első dijat nyert V-ik számú munkának is, miként a fentebbinek szerzője Keresztesi Sándor theologus ; a második helyen jutalomra érdemesített III-ik számú műnek szerzője pedig Czinke István bölcsész. Jutalma ennek is 25 forint. A többi pályamű, nem nyervén, a pályadij kisebbik fele a jövő évre maradt fen.