Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1873
16 g-oru berendezést, egy határozott tárgynak, egy központnak kiemelését és megvilágositását s mindezt velős, tömör rövidséggel, kellő bensőséggel és emelkedettséggel. Igazán miniature készítés ez a nagyobb keretű egyházi beszédekkel hasonlatban . . . kiesik vagy összetörik a kézben, mely ilyennek készítésében és forgatásában nem gyakorolta magát. Az a sajnálatraméltó, hogy a beadott két szertartási beszéd egyikében sincs olyan, mit az ilyen müdarabokra nézve itt sürgetünk. Igen közönséges, a húsvéti alkalomról az unalomig elmondott, rendszer nélküli szóhalmaz mind a kettő, annyira, hogy legjobb akarattal sem tudjuk megmondani mi az, a miről szerzőik beszélni kívántak, melyik az az oldal, melyről a husvétot s benne az urvacsorázási alkalmat feltüntetni kívánták. Külön boncolásába a két dolgozatnak nem is bocsátkozhatunk, mert hiszen akkor az első számúról el kellene mondanunk, hogy még a mit adott is, tudomásunk szerint egy más szerző szertartási beszédének igen élénk, önállóságát megingatott befolyása alatt adta; a második számúról pedig, hogy gondolatai az erőködő, cicomázott nyelv miatt sok helyen érthetlenek nemcsak, hanem kificamultak. Nézetünk szerint a pályadijak nem épen csak arra valók lévén, hogy a vállalkozást bátorítsák, hanem hogy az érdemet jutalmazzák, a tehetséget előrehaladásra buzdítsák, minthogy a két szertartási beszédben jó szándékú próbálkozásnál egyebet legelnézőbb engedékenységünk mellett sem láthatunk, részére a kitűzött jutalmat kiadhatónak nem tartjuk. A jeligés levélkék elégettettek. 3. A Tóth-Fischer-féle ez évben kétfelé szakított díjra, szűk termés idején tartandó egyházi beszéd Írásra alapigéül kijelöltetett a Máté szerinti evangélium IV : 4. versében foglalt következő helye : „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem istennek minden igéjével.“ Beadatott három egyházi beszéd, a következő jeligével. Az I-ső számú : „Az ur szegénynyé teszen és meggazdagit.“ I. Sám. II. 7. A Il-ik számú: „Az urnák lelke szólott én bennem.“ II. Sám. XXIII: 2. A III-ik számú: „Szűkölködünk sok mértékben.“ Énekes könyv. A pályázatnak ezen ágát, örömmel mondhatjuk sikerültnek ; nem ugyan a számot tekintve, mert hiszen kettős dijra három versenymű vajmi kevés, hanem a beadott dolgozatok benső értékére gondolva. Mind három mü kellő gonddal, kezdőknél elég jártasságra és képzettségre mutató csínnal van dolgozva. Egybevetve érdemüket, közöttük a sorrendet igy állapítottuk meg. Az első helyet a III-ik számú, „Szűkölködünk sok mértékben“ jeligével ellátott egyházi beszéd érdemli meg. Igen szép exordiuma után, melyben találóan festi a helyzet szomorú képét, melyet a mostoha idők tárhatnak fel előttünk, arról értekezik mint propositioról, hogy a nehéz körülmények egyfelől erényünk s lélekerönk próbalétei, másfelől tökéletesedésünk igaz eszközei. Tárgyalása, különösen az első részben, kimerítő, rendszeres és emelkedett ; nyelvezete, az egésznek hangja egyszerű, természetes és mégis választékos, e mellett a bibliai mondatokat annyi Ízléssel és oly alkalomszerüséggel tudja céljaihoz képest felhasználni, hogy az úgynevezett kenetteljességben messze túlhaladja versenytársait. Ezen előnyéért neki Ítéljük oda az első nagyobb jutalmat. Figyelmeztetésünk csakis az, hogy a második részben túlsúlyt fektet szerzője a példákra, az elemzés, a fejtegetés rovására, holott bizonyosan tudnia kell, hogy a tárgyilagos kidolgozásban fejtegetés és bizonyító példák egymást támogatják, egymás kedvéért vannak, azért arányosan kell egymás mellett fellépniük. A példa is elveszti világositó, igazoló erejét, ha nincs eléggé előkészítve ; maga is talánynyá válik, ha magában úgy lép fel, hogy azon kell gondolkoznunk : mit akar ez mondani ? A második helyre a Il-ik számú „Az urnák lelke szólott én bennem“ jeligés egyházi beszédet soroztuk. E műnek felfogása, gondolatai sok helyen még szebbek, mélyebbek és eredetiebbek, mint az első helyen jutalmazott dolgozaté, de hát hiánya ugyancsak azzal szemközt az, hogy mig amaz teljességre, kellő részletezésre igyekszik, ez sok helyen csak odaveti gondolatait ; epigrammái tömörségre igyekszik, minek természetes következése az, hogy munkája erősebb figyelmű hallgatók számára való értekezés inkább, mint népszerű egyházi beszéd. Minthogy azonban az alkalmazkodást, a kellő önmérsékletet szerzőnél az idő bizonyára könnyen meghozza, szivesen adjuk részére a második jutalmat, annyival is inkább, mert egyházi beszédétől a magvas tartalmat elvitatni nem lehet. Az első számú „Az ur szegénynyé teszen és meggazdagit“ jeligével beadott egyházi beszédnek felfogása és berendezése szintén helyes, következetes, nemcsak, hanem felosztása is meglepően szép, midőn az egésznek vázlata ime ez: „A mindennapi kenyeren kívül az igaz keresztyén embernek
