Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1866
6 életbe léptetni. Ekkép a szükséges tanerőkkel ellátva, hiszsziik, hogy a gimnáziumból kikerült ifjú bírni fog a szellemi érettség azon fokával, mely megkivántatik a végre, hogy egy részről kellő önismerettel és tapintattal birjon jövendő életpályája megválasztására, más részről képes legyen önerejéből a tudomány mélyebb buvárlatába ereszkedni; meg lévén egyszersmind győződve, hogy ekkép gimnáziumunkon mint szilárd alapon megállhat azon tető, melyet arra a tiszáninneni egyházkerület már épített és még építeni akar.“ Hogy pedig kérelmünknek most sem lett síikére, az a miatt történt, mivel főiskolánk említett örökség teljes élvezetébe még nem jutott. S igy teljes reménynyel és bizodalommal tekintünk a közel jövőbe, hogy a tiszáninneni egyházkerület mint határozatában is följegyzé, gimnáziumunknak ezen kérvényét gondjai egyik legkiválóbb tárgyául tekinti, s legelső alkalommal érvényre juttatja. Ezeket előre bocsátváu, lássuk már most: 1. A tanári személyzetben történt változást a lefolyt tanévben. 2. A tanári személyzetet. 1. A tanári személyzetben történt változás a lefolyt 1866/7. tanévben. A tanárok sorából múlt 1866-ik óv március 7-én szólítá ki az élet és halál ura néhai Tóth Miklós társunkat és barátunkat, kit a tiszáninneni egyházkerület 1803-ban választott tanárrá, s megbízta őt a gimnázium II. osztályának vezetésével. Ö az ügyet, melynek életét szentelte, őszinte ragaszkodással szerette. A tanári kar a kegyelet végtartozását a megboldogult irányában a közelebb lefolyt 1866/7-ik tanév elején, szeptember havában róvta le, midőn is Szinyey Gerzson tanár tartott emlékbeszédet a főiskola imatermébeu. Szónok az elemi oktatás fontosságát s nehéz voltát tárgyalá beszédében, s megmutatá, hogy azt nemcsak a nemzeti egység s állami élet biztosítása, hanem a nemzet szellemi, erkölcsi és anyagi előlialadása szempontjából, s önmagában, valamint a felsőbb oktatáshoz való viszonyában is ilyennek kell tekintenünk. A tiszáninneni egyházkerület az elhunyt helyét az 1866 május 1-ső s több napjain Miskolcon tartott közgyűlésében a gimnáziumi tanári kar ajánlásának figyelembevételével Szívós Mihálylyal, ki előbb miskolci tanár volt, tölté be, s ki ez iskolai évben lépett be, s a gimnázium II. osztályát vezette. A gimnáziumi tanári kar kebeleben egyébiránt e tan évben a sírok őre nem tűzte ki gyászlobogóját. Hanem Finkey Pál tanártársunk, ki már mintegy 20 éve áll a tiszáninneni egyházkerület szolgálatában előbb Szikszón, majd Miskolcon működvén, honnan Sárospatakra választatott meg, s itt e mai napig a legterhesebb álláson nyugodt lélekkel és hűn fáradozik, mindnyájunk közfájdalmára nehány hétig betegóskedése miatt akadályoztatott tanári hivatalában, s helyette ezen idő alatt a gimnáziumi 1-ső osztály vezetését Tóth Károly magántanító vitte. A tiszáninneni egyházkerület azon régóta érzett hiányon, hogy iskolánkban ifjaink a nyugoti s különösen a francia és angol nyelvekben úgy nyilvános mint magáu órákon oktatást nyerjenek, segíteni akarván, az egyházkerületi küldöttséget bízta meg, hogy e tekintetben alkalmas egyénről gondoskodjék. így hivatott meg e hely elfoglalására Kun Pál Pestről, ki is az utófélóv közepén körünkbe jővén, a francia nyelvből a Vil ik osztályban 3 nyilvános órát s e mellett önként ajánlkozóknak mérsékelt díjért* magánórákat adott.
