Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1862
X egyik bírálója érdemesnek találta a jutalomra. Felbontatván jeligés levele, felmutattatott szerzőjének neve: Szerző Szívós Mihály, végzett theologus. Yay fhásodik kettős dijra bejött egyházi beszédek közül kettő emeltetett ki, de az összes pályamüvekre birálók kötelességöknek tartották kifejezni azt, hogy a szent beszédekben mindenek felett .szükséges azokat kenetes egyházi, üde evangéliumi, és komoly vallásos szellemet lehellö irály által is megkülönböztetni a világi szónoklattól, mire nézve az alapige felhasználása még nem elegendő. Feltűnt a 2. szánni ily jeligés mü: „A ki hiszen a fiúba, vagyon annak örök élete.“ Felhozatott ellene, hogy a tudomány műszavait s irályát átvitte a szent beszédbe, melynek nem annyira a tudomány szigorig mint a népszerűnek kényelmesebb alakja jutott, mind a mellett tartalmassága, és következetessége miatt, első jutalomra találtatott érdemesnek. Felbontatván a jeligés levél, felmutattatott szerzőjének neve: Szerző Halmi Gyula, III. éves theologus. Kiemelkedett még vetélytársai közül az 5. szánni ily jeligés pályamű: „Hogy valaki hiszen ö benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.“ E mü bevezetésében szokatlan sötét képeket használ fel a földi élet rajzában, elannyira hogy rajza, a mennyiben a képek erőszakos összeállításában áll, a szószéknek terhére válnék. Azonban mindezt, csak tárgya világosabb feltüntetése végett látszott keresni, s átment a felosztásra oly szerencsével, hogy abban versenytársait mind megelőzte ; szólani akar : 1) A Krisztusbani hit átalakító erejéről. 2) A Krisztusbani hit kellékeiről : a remény és szeretetröl. 3) A Krisztusbani hit végeredményéről: az örök életről. A szöveg ilyetén felfogásának hatását a tudomány iskolai nyelvezetével annyira meggyengítette, hogy csak második jutalomra találtatott érdemesnek. Felbontatván jeligés levele, felmutattatott a szerző neve: Szerző Kis Kálmán II. éves theologus. * * * Bevégeztem ime jelentésemet, s vele bezártam terhes sőt az uj rendszabályokból kifolyó teendöségek által túlterhelt igazgatói hivatalomat. Nincs egyéb hátra, mint főiskolánk egyházi és világi fő- és algondnokainak nagyméltóságu báró Vay Miklós és főt. Zsarnay Lajos superintendens, nagyságos Komáromy József és nagyt. Hegedűs László esperes uraknak ez év folytán tett buzgó fáradozásaikat megköszönni azon őszinte kérelemmel, hogy a közügy felé irányult lelkűk ápoló hatalmát ne vonják meg jövőre sem tanintézetünktől, mire nézve nem szűnünk meg az egek urához felesdeni, hogy sz. egyházunk e dicső oszlopai még sokáig éljenek 1 Köszönetét mondok a tanári kar nevében egyszersmind a főt. egyházkerület tanügyi bizottmányának: mélts. ifjabb báró Yay Miklós elnök, tekintetes Évva András, Dókus József, nagyt. Anti János és Bálint József uraknak, kik az év folytán több Ízben megjelenvén, a törvénynek tekintélyt, a fegyelemnek erőt, a közszorgalomnak magasabb lendületet adni törekedtek. Nincs is bensőbb óhajtásunk, minthogy a közügynek e lelkes férfiaít Isten még sokáig tartsa meg azon állomáson, hová'öket a közbizalom emelte, s melynek egy rövid év lefolyása alatt annyi tiszteletet kölcsönöztek.
