Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1862
IX Végre kötelességem jelenteni, miszerint az akadémiai ifjúságnak a jelen évben is adattak ki pályakérdések. A Pécely-dijra, mely 42 frt., következő pályakérdés volt kitűzve: „Micsoda befolyással volt a reformáció a magyar irodalom fejlesztésére, s melyek ezen befolyásnak főbb mozzanatai.“ Érkezett a batáridőre két pályamű. Az egyiknek jeligéje: „Nemzeti erőre, nemzeti nyelv nélkül emelkedni lehetetlen.“ Széchényi: Hunnia. A másiknak jeligéje: „Bármely nemzetnek élete addig biztos, mig nyelve él“ ; Zimmerman. Vay első dijra, a mely 33 frt. 60 kr., kivántatott oly történelmi pályamű, a melyben adassék elő a reformált egyház állása a XVII. század utó felében, különös tekint tettel az 1671—81-ig történt eseményekre. Érkezett egy pályamű ezen jelmondattal: „A mit Isten alkot, azt az ember le nem rombolhatja.“ Vay második kettős dijra, a mely 25 frt. 20 kr. és 16 frt. 80 kr. egyházi beszéd alapjául ezen a lapige tűzetett ki: „Bizony, bizony mondom nektek, a ki én bennem hiszen, örök élete vagyon annak.“ Ján. 27, 47. Nyolc versenymű érkezett a következő jeligékkel: 1) Vigyázzatok, álljatok meg a hitben 1 Kor. XVI. 13. 2) A ki hiszen a fiúba, vagyon annak örök élete. Ján. III. 36. 3) Én bennem békességtek lészen, e világon nyomoruságtok vagyon. Ján. XVI. 33. 4) Én vagyok az ut, igazság, és az élet. 5) Hogy valaki hiszen ö benne el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Ján. III. 15. 6) Valaki akar e világnak barátja lenni, az Istennek ellensége lészen. Jak. IV. 4. 7) Az embernek fia, mikor eljövend avagy talál-e hitet a földön. Luk. XVIII, 8. 8) Bizony bizony mondom nektek valaki az én beszédemet megtartandja, soha halált nem lát. Ján. VIII. 51. A Pécely-dijra bejött két mű irói, bár a bírálók nézete szerint a kérdés megoldásában kívánni valót hagytak hátra, de az adatok összehordásában dicséretes szorgalmat tanúsítottak, s mig az első több helyen önálló helyes gondolkozás szép jelével, s világosabb nyelvezettel törekszik vetélytársát megelőzni) a másik őt a kútfők bővebb kiaknázásával4 a mi történelmi értekezésnél nagy sulylyal bír, annyira megelőzte, hogy két szavazattal egy ellen dijérdemesnek találtatott. Jeligéje ez: „Nemzeti erőre nemzeti nyelv nélkül emelkedni lehetetlen.“ Felbontatván a jeligés levél, felmutattatott a szerzőnek neve: Szerző Réti Pál, III. éves theologus. # A Vay első dijra bejött történelmi pályamű bírálók nézete szerint helyes történelmi állásponton mozog, tárgyát világosan fogja fel, s elég critico-pragmaticus sulylyaj bír, de midőn a történész higadtságát igyekszik elsajátítani, az irálykiszáradás végletébe esik, mely miatt a tárgy elveszti olykor kellő színezetét. Azonban átalán véve azoknak, kik a tárgyat nem ismernék, érdekes és tanuságos olvasmánynak találtatott. E műt mind:
