Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1862
» földi pályáját, de e pályát, mint a görög- olympiai pályatért annyi érdemoszlopok jelölik, hogy öt eltemetni embernek lehetetlen, s az időnek is nem közönséges munkájába fog kerülni. „Non omnis moriar, maxima pars mei vitabit Lybitinam11. E meggyőződéssel zárta be koszorús algondnokunk szemeit, de úgy élt, hogy ne halhasson meg. Mi emlékbeszédet mondottunk felette, de emléket ö emelt magának a közjónak szentelt életével. Az irány, melyet messzelátó lelke vön, fenvan, él, mozog főiskolánkban, őrködik mint Lykurg ko- molyságos lelke a törvények felett, vezeti a törekvéseket a múltnak nagy tanító erejével. A főiskola gyászát a főt. egyházkerület azon gondoskodásával sietett enyhíteni, hogy helyére oly férfiút állitson, ki azt nemes vallásos hazafiul leikével egészen betöltse, megkérésé a közbizalom emberét, Komáromy József űr ö nagyságát, hogy állana ö a főiskola élére, mint élő vezérelv, a kövévált háromszázados gondolat utain, s mutatná meg : hiába jönnek mennek, járnak kelnek a századok, e testvérei az örökkévalóságnak ; vannak a földieknek is oly intézményeik, melyek nem aggnak el, nem őszülnek meg, melyekben a rövid életű ember Istene örökkévalóságának földi mértékévé nemesedik, s a melyek csak azért vettetnek koronként a csapások tűzhelyére, hogy az időnek felszedett poraiból, mint regés phoenixei az örökkévalóságnak kibontakozott uj erővel törjenek elő versenyezni az idővel. A régiek Palládiumaikat templomaik szentélyébe helyezék, egyházkerületünk azt egy Komáromyra bízta. A Komáromyak nevökben hordozzák jellemrajzukat, embervárak, melyeket csak Isten, hazaszeretet, és becsület vehet be, foglalhat el. A főt. egyházkerület visszaemlékezéseihez hiven járt el a megválasztásban, az elválasztott az elfogadásban. * * * IV r Életünk belső mozzanatait illetőleg büszke örömmel hirdethetem, hagy a főt. egyházkerület nem csak kerülettársait, hanem a külföld nagy részét is megelőzte akkor, midőn a hosszú terhes munkába belefáradt veterán tanárokat nyugdijjaztatni elhatározta. Ezen intézkedésnek jelenleg életbe léptetésével ma látja a tanári kar tényleg kiengesztelve eddigelé borús jövőjét, a mely nem lehet más mint a nehéz munka között összetört élet alkonyán keserű elhagyottság. A személyes nyugdíjazás elve bár áldását a családfő halála után az elszomorított s kétszeresen elhagyott családra nem terjeszti ki, még is minden esetre oly lélekemelő, hogy annak, mint sok más nagy dolgoknak életet adni, a tiszavidéki egyházkerületnek tartatott fen. De a tanári kart táplálja még ama remény is, hogy Isten meghozandja az időt, s adand elegendő áldást a jóakarathoz arra, hogy az emberszeretö intézkedésekben elöljárni szerető egyházkerület a személyes nyugdíjazás elvét, a családnyugdijjazás nagy elvévé bövitendi ki ; a mezők munkása földjét, vagy földművelő eszközeit átörökítheti gyermekeire, s azon megnyugtató bizonysággal zárhatja be a halál álmára szemeit, hogy árváit eltartandja az anyaföld, vagy azon kapa, melylyel ő élelmét kereste, de a tanár gyermekeire uem örökítheti át még a nehéz munkát sem, s elnyomhatlan aggodalommal
