Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
Vészben vitorlám’ most behúzom, s játszani A tettleg föllépőt- bajomra- nem fogom ; S óhajtanám hogy igy viseld magad’ te is; Habár a mit te Ítélsz, az jogos, nem az 330. Mit én szólok; de élni én rangom szerint Kivánva, a hatalmasoknak hódolok. Elektra. Oh szörnyűség : n e m z ő d’, kinek vagy magzata, így elfeledni és szülőd’ kegyelni csak; Mert minden intést, mellyet adtai énnekem 335. Ettől tanultál : egy szó sem saját szavad. Valid meg hát, hogy vagy érzeted nem tiszta, vagy — Bár tiszta az : hamar felejted kedvcsid,’ Ki most mondád, hogy7 volna csak kellő erőd Majd megmutatnád, mily gyülöltid ők neked ; 340. S ni'g én aty'ám megbosszulásán dolgozom. Még sem segitsz, sőtt tenni tiltasz engem is : Bajunkat igy nem gyávasággal toldod-c ? Mert óh taníts—avagy tanuld tőlem te meg: Mi hasznom abból hogyha gyászom" szüntetem? 345. Nem élek? — bár nyomorban : így is jó nekem, S boszantom őket, hogy becsületet tegyek A holtnak, hogyha ott-efféle jól esik. S nagy g y ű 1 ö 1 ő te ! szóval ámbár gyűlölöd, De tettel pártolod nemződnek gyilkosii. 350. Részemről én, akarki hozna is nekem Ajándokot, minőben most te díszelegsz, Nem engedek nekik;-dus asztal ám legyen Neked terítve s uszszék kéjben életed; Nekem meg tápom a nyugasztó öntudat 355. Legyen: szerencséd’ én nem óhajtom s te sem Ohajtnád j ó z a n on.—Most im módod lévén Legjobb atyának lyányául hivatni : légy Anyádé; így a nagyrész rosznak ismerend S elárulónak holt atyád’ és kedvesid’. K a r. 360. Ne oly haraggal 1 égre kérlek, mind a két Beszédből lesz nyeremény, ha egymás szózatát Haszonra megtanuljátok fordítani. K h r iiszothemisz. En, óh nők, megszokám már jóformán az ő Beszédeit, s nem is tevék szót nékie 365. Ha nem haliám : mi szörnyű vész közéig reá, Örök keserveit ha meg nem szünteti. Elektra. Csak mondd ki azt a szörnyűt ! mert ha az nagyobb Baj mint a mo sti többé nem periek veled. Khrüszothemisz. Mit enmagam tudók meg—íme halld tehát : 370. Ha nem vetsz véget e panasznak, úgy oda Küldendenek, hol látni többé nem fogod A napfényt, s befalazva élvén egy sötét Kamrában, innen messze, zengsz buéneket, Gondold föl ezt s okát kínodnak rám ne vesd 3<5. Ha már késő lesz; észre térned itt a perc! Elektra. Komoly szándékuké ezt tenni hát velem? K ii r ü sz o t h e m i s z. Igen ; mihelyt csak Ajgiszthosz megérkezik. Elektra. No csak sietve jőjön e végett haza ! Khrüszothemisz. Vajh mit kívánsz magadnak e szóval, bohó! Elektra. 380 Hogy jőjön ő, ha ilymit tenni szándoka. Khrüszothemisz. S mi essék rajtad aztán? elment-é eszed? Elektra. Minél meszebbre hadd távozzam tőletek ! K h r ü s z o t k e m i s. Es mosti életedre nem gondolsz visza? Elektra. Na hisz szép élet ez; csodáldst érdemel ! K h r ü s z o t h e m i s z. 385. Volnál eszélycs csak : szép lenne az bizony. Elektra. Ne tanits hogy kedvesimhez hűtelen legyek. K hrüszothemis z. Nem azt, — erősbuek engedj: ezt tanítom én. Elektra. Tedd azt te: én úgy tenni nem szoktam s tudok. Khrüszothemisz. Eszély- hiány miatt nem bukni szépdolog.
