Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
Tehetne-é, látván a szörnyű házi bajt, 250. Mit én, nap napra, éjre éj, nem fogyni, sőt Nőni s tenyészni mindinkább tapasztalok. Merthogy saját anyám, ki szült, lön gyűlölőm Elsőben is, továbbá itt e házban én Atyámnak gyiIkosit birom laktársimúl 255. S rabként ezektől függök és ő rajtok áll : Mit kapjak és miben lássak fogyatkozást. S képzeld minő napok telnek fölöttem el Midőn atyám trónjára látom ülni föl Ajgiszthoszt és viselni annak öltönyét; 260. Avagy szemlélem őt a tűzhelyen, holott Atyám’ megölte, áldozat-bort hinteni; S mi mindezek közt leggyalázatosb dolog : Ha látom a gyilkost atyám ágyán, e szörny- Anyának (hogy ha annak hír.i őt nekem 265. Még illik) oldalánál alva mint pihen. Oh szemtelen nő! a ki, Bosszuszellemet Nem félve, e fertőzetessel él együtt, S mi több, azoknak a miket tett, gúnyául, Számítva a napot, melyen szegény atyám 270. Éltét elölte csellel egykor, e napon Körtáncokat rendez s havonként áldozik A mentő isteneknek ő bárányokat. Ezt látva én könyekre olvadok szobáin Beljében és ama - szerencsétlennek el- 275. Keresztelt vendégségen *) untalan sirok, Különvonulva egymagámban : hisz nekem Kedvemre még kisírni sem szabad magam’. Mert e, szavát-tekintve, oly derék s nemes Nő, ily gonosz beszédekkel förmed reám : 280. „Istengyiilölt te ! bút atyád halála csak Terád hozott s más senki nem siratja azt? Veszsz el gazúl ! s e mosti gyász alól soha Ne oldjanak föl alvilágnak isten’i“. így zsémbel ő, kivéve azt ha hallja hogy 285. Közéig Oresztesz : ekkor már dühödve jő Felém s kiáltja: „mind-ennek csupán te vagy Oka s te- műved mindez a ki tőlem el- Lopád Oreszteszt s innen őt elszöktetéd ; De fogsz lakolni rútul értté, tudd meg azt!“ 290. így üt goromba lármát s ingerelni őt Közel mellette áll nagyhírű kedvese, Eme mindenre gyáva, e föfő gonosz, Ki háborút folytatni csak nőkkel szokott. — Részemrül én Oreszteszt várva, mint e baj 295. Megszüntetőjét, elveszek siralmasan ; Mert ő, mig untalan csak készül, énnekem Közel s távol reményimet megsemmiti. Kegyesség s önmérsékelés lehetlenek Ily sorsban, oh nők, mert kivel más tesz gonoszt, ') Értendő azon lakoma melynek végeztével Agamemnon meggyilkoltatott, s mely „agamemnoni- lakoma“ nevet nyert közbeszédben. 300 Ezt tenni mással ő is kényszerülve van. * R a r. Mondd meg csak : Ajgiszthosz közel van-é, mig így Beszélsz, avagy házulrul ő eltávozott? Elektra. El ám ; ne véld hogy én künn járnék, hogyha Ő Közelben volna ; nincs most : a mezőn időz. Kar. 305. Tehát beszédbe bátrabban lehet veled Bocsátkoznom, ha úgy van ez, mint állítod. Elektra. Beszélhetsz a miről akarsz, mert künn van ő. Kar. Azt kérdezem: mit tudsz fivéredről ? jön-é Vagy késik ő: szeretném tudni ezt nagyon. Elektra. 210. Jön, mondja, ám szavát tettel nem váltja be. K a r. Fontolva, késve tesz, ki nagy dologba vág. ' Elektra. De bezzeg én nem késtem öt megmenteni. Kar. Bízz ; ő nemes szivú : segítend kedvesin. Elektra. Hiszem, mert rég nem élnék máskülönben én. Kar. 315. Többet ne mondj most, mert atyád- s anyádruli Édes testvéred íme jő a ház felől : Krüszothemisz, kezében alvilágiak Számára szánt halotti- áldozat fevén. Khrüszothemisz. Miért tészsz újra, óh nővérem, a kapu- 320. Nyilás elé kijőve bús panaszkodást? Hoszu időn át sem tanultál meg, boszús Szivednek hát nem járni kedviben hiún ? Bár azt tudom magamrul is, hogy e jelen Helyzet nekem fáj ; s volna csak kellő erőm : 325. Kitüntetném irányukban, ’•') mit érezek ; ') t. i. anyám és Ajgiszthosz irányában. 2
