Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
Hazatéréskor *) szörnyű jaj- Szó hangzók nemződ nyoszolyáján : Az egész-érc, gyilkos bárd bőszen Mikoron rá végsőt sújtott. 190. Tervet csel adott, szerelem gyilkolt. Állítva elő iszonyú képét A halálnak ; már akar isten, akár Emberek tevék ezt. Elektra. Oh nap, mely rámnézve iszonytelyesb 195. Voltál minden más napnál! Oh éj s átkos vacsorát követő Rettentő kin **) ! Melly iszonyatos halált Hoza rád. oh atyám, kettős kéztől, ***) 200. A melyek az én éltem’ is Veszedelembe döntötték. Adja oh ama nagy Olümp- lakó ****} : Érje el ezeket a büntetés S messze kerülje el őket a víg öröm, 205. Őket a kik ezt cselekvék. K a r. (5-ik Ellendal). Őrizkedj több ily szótól ! Nem látod-e : effélék által Milyeket most tészsz, mely nagy s mely rut Romolást szerzesz temagadnak ? 210. Mivel ah mi sok a baj, a mely rád szállt A miatt, hogy7 bosszús lelked szült Csupa pörpatvart ; ne civódj soha hát A hatalmasokkal *****y, Elektra. A nyomor vett rajtam erőt, a nyomor, ') A trójai háborúból hazatéréskor, “) Agamemnon vacsora után gyilkoltaték meg. “') Ajgiszthosz és Kliitajmnesztra kezeitől. Zevsz. ....) Ajgiszthosz- és Klütajmnesztrával. 215. S haragos voltom' tudom én jól : Am e sok kín s baj közt visza nem Tartom panaszom’ Mig csak ide köt a lét. Lehet-é, hogy az a ki jelen sorsom’ 220. Érti, úgy Ítéljen, hogy én Enyhe szavakra hajthatok ? Hagyjatok oh vigasz-adóim hát, Mert hiszen ez örökön igy marad ; Nem fogok én soha szűnni meg a bútól 225. Sem pedig a gyász könyétől. Kar. (Utódai) Lásd én jó szívből és hű Anyaként szól lot ta in, mondván : A roszat ne tetézd uj roszszal. Elektra. Es van-e vége s határa bajomnak ? 230 Holtakat illik-e, szép-e feledni el ? Vajh ki szivében sarjad ily érzés ? Nem óhajtóm ilyek becsülését én ; S ha talán valamely jót birnék, azt Sem bírnám nyugton, bus jajaim 235. Röptét ha megállitnám, nemzőm’ Becstelenítve meg *) Mert ha a löld ben ő semmisülés ölén Eog feküdni, a gyilkosok pedig Megnem lakóinak e bűnükért 2-10. Nem lesz kegyesség S bűn-irtózás az emberek közt. Kar. Én, oh leányom, a te s a magam javát Szorgolva jöttem ; ám ha szóm nincsen helyén, Te győzz : mi mindenekben melletted leszünk. E le k t r a. 245. Átallom ámbár, hogy ti, óh nők, gyászomat Túlzónak és békételennek vélitek ; De, mert sorsom hatalma kényszerít reá, Bocsássatok meg ; — hisz nemes hölgy mást valyon •) V. 236- 241.
