Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858

Tértökkel aztán nyertének nagyobb becset. *) 65. így látnak engem is ragyogni holt hirem

Után majd csillagul -- reményiem — ellenim. De oh hazám te, és ti annak isten’i !

Ez úton engem áldólag fogadjatok,

S te is te ösház ! hisz büntisztitó gyanánt 70. Jövök beléd, intetve istenektül, én.

S ne küldjétek szégyennel innen el, de mint Házam* s szerencséjét újonnan alkotót. Végzem beszédemet ; te meg már, óh öreg, Eredj s ügyelj teendőidre szorgosan.

75. Mi is megyünk, mert int a perc, mely emberek Minden dolgában a legfőbb kormányozó.

Elektra.

(berm ■ házban)

Oh jaj nekem!

N ö v e 1 ő.

Úgy tetszik ; ajtón által hallom, oh fiam, Ottbcnnlevő cselédnek bus pan asz-szavát.

Oresztesz.

80. Szegény Elektra lesz talán! — kivánod-e

Hogy itt maradva hallgassuk ki min keserg ?

N övei Ő.

Ments Isten! addig mit se, míg a Loksziász **) Parancsa téve nincs, azzal kell kezdeni :

Atyád sirjáni áldozással ; mert ez ád 85. Erőt a vállalathoz s győzni ez segít.

(mind el.)

Elektra.

(a házból kilépve.)

(Csoport).

Mennyei szent fény,

S földet köritő lég, óh mely sok Gyászdalt hallottál immár Tőlem s mely sokszor látád 90. Vérző kebelem’ verdesni e kart! Valamennyiszer eltűnt a sötét éj;

S a keserv közepetti virasztásról Tanú bús nyoszolyám s hálóteremem : Szomorú esetén nemzőmnek mint 95. Sirok én ! idegen földön a kit Harc —

Isten, a bősz, nem vendégele meg ***)

De anyám és ő- ágytársa, ledér Ajgiszthosz, ölő fejszével agyát,

') Értendő leginkább Odiiszszevsz, kit hazájában Ithakiban halottnak hittek, de majd visszatérvén annál nagyobb tisztelettel fogadtatott.

") Apollón mellékneve : Homályosjósló.

*"} Az az nem ölt meg. A Harc-isten vendégsége»*sebek és halál. Célzás a lakomára, mely után gyilkoltaték meg Agamemnon.

Mint fát a favágó, szétbasiták.

100. S kívülem téged mindemiatt nem Szán senki, atyám, a kinek ily rút S gyászos módon vészé élted !

(Elleiwcsoport.)

Nem, nem szűnöm

Könytől s gyásztól soha meg bizony én, 105. Mig csak tündöklő csillag Fényt Iátok s látom e nappalt,

Hogy bus fülmileként, a ki fiat veszt,

Im-ez Őshajléknak kapujában Hallattára ne sírnék a világnak.

110. Oh Perszefoné *) s Hádesz laka ! oh

Pokoli Hermész **) s fönségcs Ará ***)

S bűnt megtoroló istenihölgyek *♦**)

Kik tartjátok szemmel a hitvesi frigy - Kontót s a kit ármány gyilka ölel ;

115. Jertek atyámért, a ki csel által Hala, állni buszút,

S küldjétek elém drága fivérem’

Mert nem birom elhordani egymagám A baj-súlyt, mely nehezül rám.

K a r.

(1-ső Dal.’)

120. Óh Elektra ! lyánya ama

Szörnyű nőnek, hát sose telsz Bé immár a jajokkal, és mindig Fogsz-e könyezni atyád — Agamemnonon, Kit gonoszul veszített el anyád keze 125. S gonosz csele ? oh hogy az, a ki ennek

oka, legyen

Halottá, szólnom igy ha illik.

Elektra.Sarjai ősházaknak !

Hogy bajaim közepeit ti vigasztani Jöttetek, ah tudom én s eszem azt föl is 130. Eri; atyám szomorú eseténi bum’

És jajom’ abba de hagyni sosem fogom.

Óh ti, kik részvét—s szeretetnek irántam ezer

jelét

Mutattok ! hagyjatok hát Ekként epednem.

') Perszefone Hádesznek — az alvilág fejedelmének neje.

”j Hermész szokta a meghaltak lelkeit az alvilágra lekisérni. "’) Átokistennő.

"") az Erínüszek, kik az igazságtalanul megsártettekért vagy öltekért boszutállottak.

•) Versmérték: 120 —134*=i35-150. Első Dalpár.- w — -—■ ■—kétszer