Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
—<s;29®> — Kik — ugymondják —- Oreszteszről nekünk olyan Hirt hoztak, hogy szekér-romok közt halt el ő. (Elektrához.) 1405. Téged, leány ! kérdezlek, a ki oly dacos Valál imént ; mert téged érdekel — hiszem— Leginkább ez, s felőle legtöbbet te tudsz. El ektra. V Tudok ; s hogy is ne?—nem vennék különben én Sorsában annak részt, ki legkedvesb nekem. Ajgiszthosz. 1410. Mondd meg tehát: hol vannak ím-e vándorok? Elektra. A kegydús házi-nőhöz tértenek be ők. Ajgiszthosz. S valóban holt hírét hozák liât nékie? Elektra. Nem csak hírét: igaziák Ők azt tényleg is. Agiszthosz. Lehet tehát nyilvánosan szemlélnem azt ? Elektra. 1415. Lehet — se látományt nem irigylem neked- Agiszthosz. E szód szokatlanul örvendetes nekem. Elektra. Örülj, hahogy vidítónak találod azt. Ajgiszthosz. Most csend!—s nyittassanak föl rögtön a kapuk ! Hadd lássa ezt Mükéné s összes Argejok. 1420. S ha kit talán dacossá tett ez ifjúban Vetett remény előbb: most látva holtat őt, Vegye be zablámat ; és—ne kényszerítve csak Enáltalam — de önkényt térjen észre már. Elektra. Azt én teszem; mert megtanultam már—hoszú 1425. Időre bár — a győztesekkel tartani. (kinyitja a kapui s látható lesz Klütajmnesztra eltakart hullája a fókisziak közt.) Ajgiszthosz. Mit látok, óh Zevsz ! . . Isten-bosszú buktatá E! ezt * *); — de hallgatok, ha bűn igy szólanom ; Emeljétek föl a lepelt, hadd lássam őt S gyászoljam én is benne a meghalt rokont. Oresztesz. 1430. Emeld magad; nem engem : téged illet az Hogy ezt lásd és kegyes szavakkal üdvözöld. Ajgiszthosz. Helyes tanácsod : úgy teendek én ; te meg Klütajmnesztrát, ha itthon volna, hivd ide. Oresztesz. (a hullát föltakarva.) Közel hozzád van ő, ne is nézd másfelé. Ajgiszthoz. 1435. Mit látok, oh jaj ? ! Oresztesz. Mért félsz? tán nem ismered? Ajgiszthosz. Balsorsu én, mily emberek hálóiba Jutottam ! Oresztesz. Hát nem vetted észre régen azt, Hogy életbenlevőhez szólsz halott helyett. Aj giszthosz. Hájh értem c szót! nem lehet, hogy az, ki most 1440. Velem beszél, Oresztesznél egyéb legyen. Ores ztesz. S hogyan tévedhete ily derék jós oly soká? Ajgisztho sz. Végem, nekem balsorsunak: de hagyj nehány Szót szólanom csak. E 1 e k t r a. Égre kérlek, oh fivér, Ne hagyd tovább—s hoszú beszédben szólni öt. 1445. Bűnben leledzőnek, mit is használna, ha Halasztatnék halála néhány percre még ? Sőt öld meg őt hamar s tedd sírásóivá Azokat, kiket megillet e tiszt**) őneki, Távol szemünktől ; mert csupán csak ez lehet. 1450. Kárpótolásom annyi szenvedésemért. ’) értvén Oresztesz. *) a hollókat és kutyáhvt’
