Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
—— Hagyd most beszédedből el a fölöslegest, 1255. S anyánk gonoszságát se tárd elém,sem azt Hogy Ajgisztbosz családunk kincseit pazar Kézzel mint szórja jobbra-balra szerteszét : A tettre szánt időt fogyasztaná e szód. De azt jelentsd meg a mi éppmost kell s való: 1260. Hogyan szünessük elleninknek ajkin el Ezúttal a kacajt, nyilván vagy titkosan. Ám úgy hogy házba-léptünkkel szivedbe ne Láthasson öröm-sugárzó arcidról anyánk ; Desőt színlelj nyögést ama koholt gonosz 1265. Hírnek miatta; majd hajó véghez jutunk, Örülhetünk kedvünkre és kacaghatunk. Elektra. Kedves fivér, a mint neked tetszik — legyen Részeimül is szinténugy ; a gyönyört nekem Te adtad úgyis, nem magam szerzém meg azt. 1270. Világ minden javáért sem busítanám Csak percig is szived’; nem jó szolgálatot Tennék jelen sorsunk Kegyistenének úgy. Mi most teendőnk? jól tudod:— hallád, hi- -, ' szem, Hogy nincs Ajgiszthosz itthon és csupán anyánk 1275. Van a termekben, a ki — ne félj hogy arcomat Mosolytól fülderülve lássa bármikor : Szivemhez forrt régóta már gyűlölete ; De meg, mióta láttalak, foly untalan Örömkönyem s hogy is ne folyna az? hisz ez’ 1280. Egy úttal halva s élve szemlélélek én Téged, s reményfölötti dolgot tői velem. Úgyhogy jelennék élve bár atyánk meg, azt Se vélném már csodának s elliinném hogy ő. S mivel megérkezésed igy hatott reám : 1285.Te menj elül terved szerint; magamban is Megtettem volna eggyet e kettőbül én : Szépen menekülni, vagy meghalni épenúgy. Oresztesz. Csendet javaslok, mert belülről hallok ím Kijönni egykit .... Elektra. (hirtelen tettetve magát.) Menjetek be vándorok; 1290. A mitti hoztok úgysem útasitja el A háztól senki, sem nem örvend vételén. Növelő. Bohók ti és könnyelműek mértékfölött! Hát éltetőkkel nem törődtök semmit !s, Ores z tes z. Vagy a természetes jó ész sincs nálatok ? 1295. Kik át nem értitek, hogy a legszörnyüebb Veszélyhez nem közel vagytok, de benne már. S ajtónyilásnál hogyha őrt régóta én Nem állék : terveteknek híre úgy előbb Jutandott bé a házba mint a testetek, 1300. De igy óvólag ennek én gátat veték. IIoszú beszéddel hagyjatok föl hát s ezen Örömlármával, melynek hossza-vége nincs, Es menjetek be; illy ügyekben vésztelyes A késés ; hirtelen végezni itt a perc ! Oresztesz. 1305. S bementem’ nézve mint áll ottben a dolog ? Növelő. Jól, mert nem ismerend föl senki tégedet. Oresztesz. Holt híremet vivéd meg — úgy-e bár — oda ? Növelő. Tudd meg, hogy ott Hádesz-lakónak tártától. Oresztesz. Örülnek aztán rajta, s mit beszéllenek ? Növelő. 1310. Jó véget érve megmondom.—Jól áll ügyünk —Őket tekintve—most, a rossz is jónkra van. a • ■ ' Elektra. Az égre ! mondd meg óh fivérem, hogy ki ez? Oresztesz. Nem ismered ? Elektra. Ráemlékezni nem birok. Oresztesz. Kinek kezébe adtál egykor, nem tudod ? Elektra. 1315. Kit értesz? Oresztesz Azt, kinek Fókiszba vitt, a te Elővigyázatodbul, engemet keze. Elektra. Ő volna az, kit sok közöl hűnek csupán Magát lelém atyánk meggyilkolásakor ?
