Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858

■—«25®—

Jobb lenni csendben : meg ne halljon senki

bent.

Elektra.

A szűz Artemisz legyen rá tanúm :

E főld-terhe nőtől, én nem fogok Remegni, a

1210. ki mindég ül a bel teremben.

Oresztesz.

De gondold meg : bősz harci vágy van nőkben is

Gyakorta, mint tapasztalhattad azt magad. Elektra.

(zokogva.)

Ototototoj, totoj !

Tövén illeted bajunkat, melyet 1215. Elfelednünk bizony nem lehet S jóvátenni sem.

Oresztesz.

Azt én tudom jól ; ám ha alkalom s idő Leend rá : akkoron kell elbeszélned ezt.

Elektra.

(Ellendal).

Bármelly idő —

1220. Ezen mosti is jogot ad énnekem Előadni azt ;

Alig fékezhetém szabad szám’ eddig is. Oresztesz.

Én szinteúgy ; azonban tartsd azt vissza még.

Elektra.

S mit tégyek?

Oresztesz.

1225. Időnkivül hoszú beszédeket ne kezdj. Elektra.

Miként illenék elnémítani

Szavaimat—-midőn te itt vagy — nekem?

S midőn remény —

fölött láttalak téged’ én meg?

Oresztesz.

1230. Akkor látál meg, a midőn az istenek Keltének útra engem és Apoll szava.

Elektra.

Még nagyobb kéjt szerez

Oresztesz.

Nekem e szavad ha haza Isten külde, mert így immár hiszem hogy ég rendelé 1235. El ezt mind eként.

Oresztesz.

Vig-voltodat gátolni bárha fáj nekem,

De túl-erőt vett rajtad a kedv — félek én.

Elektra.

(Utódai ')

Te a ki hosszú és bús idő Után megjövésed által oly 1240. Gyönyört s kéjt adál

Énnekem, oh meg ne foszsz —

Oresztesz.

Mitől ?

Elektra.

Azon kéjtől, mit édes arcid Szemlélhetése költ az én szivemben.

Oresztesz.

Ha más tenné is ezt boszús lennék reá. Elektra.

1245. Reáállsz ?

Oresztesz.

Miért ne ?

Elektra.

(a Karhoz.)

Nem is várt, becses Szók ám ezek, szerettim!

S imént hallva őket,

Öröm - kiáltozásimat 1250. Nem is fojthatám el.

S most im itt vagy ; megmutattad Énnekem te drága arcod’,

Mellyet el nyomorban sem felejtek.

•) 1238—1253.- ——

1245.

4