Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
—<^23®— Most, nem tudom : nyelvem’ már nem fékezhetem. Elektra. Mi lelt, mi búsit? ily beszédet mért teszesz? Orosztesz. 1145. Ez alak Elektra hírelt-szép alakja-é? Elektra. Ez az, s szánatraméltó karban van bizony ! Oresztesz. * (félre.) Oh jaj minő csapás; minő kin és nyomor! Elektra. De csak nem érttem tészsz, oh vándor, ily nyögést ? Oresztesz. Oh kegy télén gonoszság-torzitotta test ! Elektra. 1150. Engem;—s nem máskit illet e balszód bizony ! Oresztesz. Férjetlenûl igy ah mily árva sorsban élsz! Elektra. Oh vándor, mért sóhajtasz, nézegetve rám ? Oresztesz. Tehát nem ismerém balsorsom egész súlyát!? Elektra. S az én beszédemből jövél reá? s hogyan ? Oresztesz. 1155. Látván a kínt, mely téged árként elborit. Elektra. Pedig, mit látsz, bajomnak az kis része csak. Ore sztesz. Shogy és mi volna látható ennél gonoszb ? Elektra. Hogy eggyütt gyilkosokkal élek és lakom. Oresztesz. Kiéivel ? mi bősz dologrul érted ezt ? 1160. Atyáméival, s nekik rabul szolgálok én. Oresztesz. S ki az ki téged’ illyenekre kényszerít? Elektra. Anyám névvel, de anyát egy íze sem mutat. Oresztesz. Erőszakot használ, vagy rut bánásmodort ? Elektra. Erőszakot, rut bánást és mindent mi rósz. Oresztesz. 1165. S nincs a ki ezt gátolja s óvjon tégedet? Elektra. Nincs: a ki volt, mint hamvat, azt te hoztad el Oresztesz. Balsorsu hölgy ! rég szánva nézlek téged’ én. Elektra. Egyetlen lény, ki engemet szán — tudd ■— te. vagy. Oresztesz. Mivel csupán én sinylek egy bajban veled Elektra. 1170. Tán mint rokon jöszsz hát te hozzánk meszsziről? Oresztesz. Megmondom azt, ha itt ezek mind híveid. Elektra. Ők híveim s bizalmat érdemlők •. beszélj ! Oresztesz. Tedd félre hát e vedret, és mindent kitudsz. Elektra. Ne tedd ezt—égre kérlek—óh vándor velem. Oresztesz. (megfogva a vedret.) 1175. Fogadd szavam’; hibát el azzal nem követsz. El e k t r a. (őt esdőleg érintve.) Álladra! el ne vedd legdrágább kincsemet. Elektra.
