Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858

*

. Oresztesz.

1070. Ajgiszthosz hol laldk: rég azt fürkészem én. Kar.

Jól jöszsz s—ki utasítód volt, hibátlan az. Oresztesz.

És mellyitek fog adni ottbenn róla hirt, Hogy óhajtott köz- utunk végin itt vagyunk?

Kar.

•

( Elektrára mutatva )

E z ; mint rokont, a híradás őt illeti. Oresztesz.

, « 1075. Menj hát be oh hölgy s mond meg ott,

hogy fókiszi

Férfik kívánnak Ajgiszthoszszal szólani. Elektra.

Oh jaj nekem, tehát a hírnek, melyt imént Vevénk, hozzátok-é ti biztos zálogát?

Oresztesz.

Mit sem tudok hiredrül ; ám Oreszt felől 1080. Hozok tudósítást agg Sztrófiosztul én.

Elektra.

Minőt, oh földi ? — ah mily félelem fog el ! Oresztesz.

E kisszerű edényben hozzuk ím az ő Holttestinek maradványit, mint láthatod.

Elektra.

Balsorsu én !. . . ez, áh ez az ; világosan 1085. S közelben látom íme már a gyász- téliért,

Oresztesz.

' * *

Oresztesznek ha balsorsán siránkozol :

Az ő hamvát takarja—tudd meg—e veder.

Elektra.

Oh vándor, égre kérlek : add kezembe most Ezt énnekem, ha benne ő van rejtve el.

1090’ Hogy hamviban magam’ s egész családomat Sirathassam meg ekként én keservesen.- Oresztesz.

Adjátok, hamvhozók, azt néki, bárki ő :

Mivel nem ellen- érzelemből kéri ezt,

De vagy barátnő avvagy vérrokon vele.

Elektra.

(a hamvvedret tartva.)

1095. Te oh legkedvesebb Oreszteszemrüli

Emlékmaradvány!—áh mi más kinézetek Közt veszlek át, mint küldtem őt el egykoron! Mert most üres semmit szorít karom, holott Viruló gyermekűi küldélek hajdan el.

1100. Oh bár előbb ért volna véget életem Mint messze földre szöktetélek tégedet,

Halál elől eme karokkal mentve meg;

S feküdtél volna halva annapon te is, Osztozva a családi sírbolton velem !

1105. Honon kivűl, külföldön vesztei íme most ínségesen —- nagymessze a nővértül — el ; Szerető karom nem is diszithetett föl a Förösztés közben ; égő tűznek lángiból Se szedhetem föl, úgy mint kelle, hamvidat. 1110. Desőt idegen kezektől fogva föl, csekély Vederben érkezel meg, mint maroknyi por. Oh jaj, mi hasztalan volt minden ápolás, Melyet — körülted fáradozva édesen Tevék egykor ; mivel szülődnek sem valál 1115 Te kedvesebb, mint énnekem valál, soha;

S a többi ház-lakók sem ápoltak, de én Valék mindig nővéred és daj kád együtt. S most mindez egynap eltűnt, elveszett veled! Mert, mint vihar, sodrál mindent magaddal el 1120.Midőn elköltözői—: atyánk immár oda, Végem nekem miattad, eltünél te is. Kacagnak ellenink, s anyánk—a kegytelen— Gyönyörben tombol, tudta nélkül a kinek Üzented gyakran énnekem, hogy megjövendsz 1125. Bünbosszulóul ; ámde mindettől a te—

S az én Balszellemem minket megfoszta már, Ki téged ekként külde hozzám : drága szép Alakod helyett árnyékot és hitvány hamut ! Jaj nékem !

1130. Szánnivaló test ; jaj, jaj !

Oh szörnyű ut, a mellyen meg- Jövél én kedvesem ; mi vészt hozál reám!

Ah vészt hozál te énreám édes fivér.

Fogadj hát hajiokodba — semmit semmihez —

1135. Be engem is, hogy ottlenn lakhassam veled Jövőre ; mert mig ittfenn voltai is, nekünk Egy volt a sorsunk ; s most óhajtóm, hogy velem Halottaimban oszd meg híven sírod’ is ;

Mert látom én : csak a holtak bu-mentesek.

Kar.

1140. Ne feledd, Elektra, hogy halandó volt atyád S Oresztesz is halandó : mérsékeld jajod’.

Oresztesz.

Mit szóljak oh! minő beszédet kezdjek én