Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
Khrûszothemisz. Hogyan ne tudnám azt, a mit látók magam? Elektra. 895. Szegény te ! sirba szállá 6 s mentőd neked Már nem leend : szemed reá többé ne vesd. Khrûszothemisz Oh jaj nekem ! s kitől hallottad azt te igy ? Elektra. Attól, ki vesztekor közel mellette állt. K h r ü s z o t h e m i sz. És hol van ő ? csodálat lep meg engemet. Elektra. 900. Ottbenn van ő, anyánk kedves vendégeként. Krüszothemisz. Balsorsu én ! miféle embertől eredt Atyánk sírján a sok halott-ajándok hát? Elektra. A holt Oresztesznek teve — amint hiszem Részemrül én — emlékjeléül egyki azt. Krüszothemis. 905. Szegény fivér, ah mily sietve s vidoran Hozám a hírt, nem sejtve a romlást, a vészt Melyben vagyunk — s most, hogy megérkezém, lelem A régi bajt — s azonfelül még újat is. Elektra Ez így van : ám ha szómra hallgatsz, mostani] 910. ínségeink súlyát rólunk te elvehedd. Khrûszothemisz. Hogy-hogy ? talán a holtakat fölkelthetem ? Elektra Nem ezt mondám ; ily balgatag csak nem vagyok. Khrûszothemisz. Szólj, mit tegyek hát ollyat a mi rajtam áll? Elektra. Szánd el magad’ megtenni azt mit meghagyok. Khrûszothemisz. 915. Ha haszna lesz nem mondok ellen annak én. De tudd meg : küzdelem nélkül nincsen haszon. Khrüszothemis. Tudom s meg is teszek mindent a mit bírok. Elektra. Értsd meg tehát a mit kivinni tervezek : — Látod te is : barátunk, a kitől segélyt 920. Nyernénk, ki sincs ; mivel Hádesz ragadta Őt Tőlünk el és maradtunk csak magunkra már. Nekem, núg élni hallám és virágzani Fivérünket, valának még reményeim, Hogy eljövend atyánk vesztét mcgtorlani. 925. S most—merthogy ő nincs többé — rád vetem szemem’, Hogy azt, ki nemzőnk’ önkezűleg ölte meg : Ajgiszthoszt, elveszejtni légy kész, énvelem Társulva; mert előtted mit se titkolok. Mit vársz te tétlenül ? minő reményre nézsz 930. Még bizton ? bisz’ csupán kesergened lehtet Jelenleg Ősi birtokod vesztéséért, 8 fájlalnod azt, hogy oly hoszú idő után Se nyerve férjet — ér utói a vénülés. S ne is reméllj menyasszonyágyra már soha 935. Szert tenni ; mert Ajgiszthosz oly eszélytélén Nem is lehet, hogy a te és az én fajom’ Tenyészni hagyja, Önmagának veszteül. De, hogyha tervemet követni kész leszesz, Elsőben is hálára tarthatsz számot, al- 940. Világra szállt atyánk s fivérünk résziről; Aztán neved „szabad-nő“ lesz, minőnek a Természet szült s nyerendsz rangod-szerinti férjt, Mert a derékre minden szívesen tekint. S nem látod-é : minő dicsőséget szerezsz 945. Nekem s magadnak hogyha szómat megteszed ? Mert lész-e oly városbeli s külföldi, ki Nem ily dicsérő szókkal üdvözölne majd : „Nézzétek e nővéri-párt, barátaim, Kik ősi házukat megmenték vész közűi, 950. S kik egykor nagy hatalmú ellenökre, nem Kiméivé él töket, mértek boszút s halált ; Szeressék hát s becsüljék őket mindenek, S az ünnepélyek — és a népgyűléseken Tisztelje a kerek világ hős-voltukért !“ 955. Eként fognak felőlünk szólni mindenek S éltünk-halálunkban hírünk örök leend. Hát, kedvesem, fogadd szóm’ : nyújts segélyt- atyánk — S fivérünknek ; ragadj ki a bajok közűi Engem s magad’, belátva azt, hogy a nemes 960. Vérbőlieknek rútul élni rút dolog. * Elektra.
