Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
—<ssl8æ>— V " > ' A várt segély reménye, mit adna nemes- Vérü fivérem egykor. Kar. (2-dik Ellendal). Mindenkit meglep a halál. Elektra. 835. Úgy-é mint e szánni valót: gyors Mének versenyzésénél a Szijszerszám közzé bukva? Kar. Végtelen e romlás! Elektra. Ah olyan; Mert idegen helyen 6 — 840. Távol — Kar. Ja- jaj Elektra. Karomtul hunyt le ; nem nyere sirt se szegény Sem könyeket szememtől. Khriiszothemisz. (futva jön) Öröm hajt engem, óh nővér, hogy illemet Nem nézve, gyors sietséggel jövök feléd. Merthogy gyönyört, s azon bajoktól, mik miatt 845. Imént kesergél, szünetet hozok neked. Elektra. S Ínségem ellen ah t e leltei hát segélyt ? Hisz gyógyszerét találni annak nem lehet ! Khriiszothemisz. Oresztesz im megérkezett: halld tőlem ezt, S ez oly világos, mint hogy itt látsz engemet, Elektra. 850. Hóbort lepett-e meg, hogy ekként gúnyolod Ki a magad-s az én bajom’, boldogtalan? Khriiszothemisz. ' > Ős tűzhelyünkre! nem gúnyból beszélek így, De mert megérkezett s jelen van ő nekünk. Elektra. Oh jaj, szegény! s miféle lény mondá neked 855. E hirt, hogy abban oly fölötte bízkodol? Elektra. Ez ügyben enmagamnak, s nem másnak, hiszek, Mivel biztos jelét szemléltem annak én. Elektra. é Melyet látál — a biztosíték vajh mi hát, S min épül e sivár remény, melytől hevülsz? Khrüszothemisz. 860. Hallgass ki hát, az égre ! és megértve szóm’ Eszesnek vagy bohónak aztán úgy nevezz Elektra. No csak beszélj, hahogy beszélni kéj neked. Khrüszothemisz. Mindent a mit láték, előadok tehát •— Atyámnak ősi sirjához hogy érkezém, 865. Láték frisöntésű tejet patakzani A sírormon, s mindennemű virágokat Füzérbe kötve jó atyánk nyugvóhelyén. Láttára bámulattal néztem én körűi, Ha egyki ott, hozzám közel, nem jár-kel-e ? 870. S látván hogy a környék neszetlen és nyugott — Közelb menék a sírhoz — és szélén iroé Főről csak imént lemetszetett hajfürt vagyon! S mihelyt ezt láttam, egy régismert kép tünék Elé lelkemnek, mintha szemlélném jelét 875. A mindeneknél kedvesebb Oresztnek ott. S kezembe véve azt—panaszszót nem tevék, De sőt örömkönyűkbe lábbadott szemem ; S mint akkor, úgy most is hiszem bizton, hogy e Sír-díszités csak tőle, nem mástól ered; 880. Ki is tenné kívülem ezt és kívüled? Már én pedig hogy nem csináltam azt, tudom, S te sem,—hogy is ? kinek háztól elmenni még Az istenekhez sem szabad büntetlenül. De ám anyánk sem érez úgy, hogy Hlyeket 885. Tenne s ha tenne, nem maradna az titok : És így Oresztesz tette e sír-ékitést. Bízzál tehát oh kedvesem : nem egy s azon Szellem kiséri lépteinket untalan. Bősz volt előbb a miénk ; de tán e mái nap 890. Szerencsénket meg fogja állapítani. Elektra. Mi balgaság ! beh szánlak téged régen én ! K hrüszothemis z. Mi lelt ? gyönyört beszédem nem szerez neked ? Elektra. ügy látszik : nem tudod, hol vagy magad s eszed. Khrüszothemisz.
