Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
— slG^— Fájdalmas ; arra nézve meg, ki, mint mi, azt Látá, a legborzalmasabb eset vala. Kar. Oh jaj ! tehát a régi fejdelem-család 750. — A mint látszik - gyököstül el-k i h a 11 s veszett ! Klütajmnesztra. Oh Zevsz! minek — : szerencsének nevezzem ezt, Vagy szörnyűnek, de hasznosnak? szomorú dolog Hogy éltem’ ennen-veszteségem *) tartja meg. Növelő. Miért ver, oh királynő, igy le e beszéd ? Klütajmnesztra. 755. Szülőnek lenni nagy dolog! — megbánta bár A kit szüléi, gyűlölni azt még sem tudod. Növelő. Jöttünknek, úgy látom, mi haszna .sincs tehát! Klütajmnesztra. Sőt van ; hogy is ne volva kedves szózatod? Hisz a kinek huny tárói biztos zálogot 760. Hozál- habár szivem s lelkem szülötte volt —: Elhagyva keblem’ s ápolásom’ éle kül- Földön—hogy ammióta elment, cngemet Nem is látott—,s szememre hányva atyja megölését fenyegetett kegyetlen bosszúval, 765. Úgyhogy sem éj-se nappal engem nem lepett Meg édes álom, sőt minden reám jövő Perccel halálomat hivém közelgni el. De most- (hisz ennapóta nem kell félni sem Attól sem ettől**) mert nagyobb átok vala 770. Házamban ez, ki tiszta vérit untalan. Kiszítta énszivemnek -) most már csendesen S az ő boszúj októl nem félve élhetek. Elektra Oh jaj nekem! most, most lehet már sírni,óh Oreszt, balsorsodon, — kit ily bus vég után 770. Anyád eként gúnyol ki.—Jól van-é ez így? Klütajmnesztra. Te nem-,de jól van bezzeg,úgy a mint van,ő ***)• ') értvén fia - Oresztesz elvesztését. ") Sem Oresztesz - sem Elektrától. ’“) Oresztesz. Boszúnemtője a meghaltnak ! halld meg ezt. Klütajmnesztra. * Meghallgató kiket kellett, s itéle jól. El e k t r a. Csak gúnyolódj, hisz a szerencse most tiéd. Klütajmnesztra. 780. Nem is gátolja már Oresztesz azt s te sem. Elektra. Nekünk van vetve gát; hogy gátlanók mi azt ? Klütajmnesztra. Nagy dijra méltó jöttöd, óh vándor, ki e Rágalmazó beszédüt elhalgattatád. N ö v e 1 ő. Hát elmegyek, ha mindez jó rendben vagyon. KI ü táj mnesztra. 785. Ne menj : nem illenék se hozzám, sem pedig Küldődhez, igy bocsátnom útra tégedet. Sőt menjbe, s ezt hagyd’ ittkivül, saját maga — S kedvelt övéinek vesztén kesergeni. (mindketten cl 3 házba). Elektra. Azt vélitek tán, hogy fájdalmasan keserg 790. És jajgat és siránkozik szörnyűén, ily Gyászvéget ért fián, ez a boldogtalan ? — De sőt kacagva ment el . . . Oh balsorsu én ! Kedves fivér, hunytod reám mily vészt hozott! Mivel halálod el- kitépte szűmbül azt 795. Az eggyetlen reményt, mely benne még honolt : Hogy élve fogsz megjönni majd, az én — s atyánk Megbosszulójaul... s most már hová legyek? Mert vesztve téged és atyámat én—magam Maradtam. -— Újra kell-e szolgálnom tehát 800. E mindenek közt leggyülöltebb lényeket: Atyámnak gyilkosit? s ezt én érdemlem-é? De én ugyan jövőben lakni nem fogok Velők, s magamra nem gondolva—,e kapu Előtt fogok, barát nélkül, epedni el. 805. S a bentiek közöl öljön meg az, kinek Terhére lészek igy; — kegy nékem a halál S az élet kin, szerelme szívem’ elhagyó. Elektra.
