Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
K h r üszo the m i s z. —E1 e k t r a. 390. Bukjam ha kell ; atyám legyen bo3zulva csak. K h r ü s z o t h e m i s z Atyánk pedig tudom hogy megbocsát ezért. Elektra. Efféle szót dicsérni lenne gyávaság. Khrüszothemisz. S te nem helyesled és veszed be szózatom’ ? Elektra. Nem én; ily balgaság tőlem távol legyen K h r üsző t h e m i s z. 395. Megyek tehát utamra, melyre küldetém. Elektra. Hová ? kinek lesz e halotti- áldozat ? Khrüszothe m i s z. Atyám sírjára küld anyám ezt hinteni. E 1 e k t r a. Mit szólsz ? azéra, kit leginkább gyűlölő? Khrüszothemisz. Kit ő megölt,- mert ezt akarnád mondani. Elektra. 400. Melyik barátja bírta rá? ki terve ez? Kli rüszothemisz. Egy éji rémkép vette, gondolom, reá. Elektra. Most, most segéljetek családom isten’i ! Khrüszothemisz. E rémület bizalmat önt-e már beléd? Elektra. Megmondom, ám előbb a látványt add elő. Khrüszothemisz. 405. De nem tudom jól : kurta vázlatban csupán. Elektra. Hát mondd el úgy ; gyakorta buktatott el, és Emelt embert föl immár egy rövidke szó. Mondják, hogy látta volna *) a te és az én Atyámat fölvilágra jönni és vele 410. Másodszor is párulni; — véve majd királyBotját, mit egykor ő, de most Ajgiszthosz hord, A tűzhelyen leszúrni azt ; — ebből pedig Eakadt ki búja ág, a mely dús lombival Egész földét Mükénének beárnyalá. 415. Olyan beszélte ezt nekem, ki jelen vala Midőn álmát föltárta Héliosznak **) ő. S többet felőle nem tudok, csak azt, hogy e Rémületnek miatta küld most engemet. Kérlek tehát ösisteninkre hogy hajolj 420. Szavamra, gondolatlanul hogy meg ne bukj. Taszits el most : az Ínségben majd fölkeressz. Elektra. De, kedves! abból mit kezedben tartasz, a Sírhoz ne értess semmit. — Illetlen s bűnös Tény lenne, e gyűlölt nőtől ajándokot 425. Atyánknak vinned és büntisztitó italt. Ereszd azt szélnek inkább, vagy homokba rejtsd Mélyen, hogy nyughelyéhez nemzőnknek mi se Juthasson abból, sőt maradjon ottlen az, Mikorra meghal, drága kincsül, nékie ***). 430. Ha ő nem volna minden nők között a leg — Arcátlanabb; sírjára annak kit megölt, Nem is hintetne ily gyűlölt áldozat - italt. Vedd észbe csak : ha kedvesen fogadhat- é Ajándokot sírjában attól a halott., 435. Ki őt megölve, utált ellenség gyanánt, Megesonkitá s fején törlé meg vértül a Gyilkot büntisztitásul ****)—Véled-éhogy azt -Mit viszsz engesztclésül vészi a megölt? Nem ő ; — tégy hát le erről, s végeit fejed 440. Hajfiirtinek levágva, azt s eme kenet- Nem ékített hajat s ez egyszerű övét— Kevés ez, ah de mind az a mivel birok — Vidd, kérlek, és sirján add által őneki. S kérd, térdre hulva : zsarnokink ellen nekünk 445. Jőjön segélyre, föld alól, kegy teljesen ; Hogy élve s győztesen tapodja gyermeke: Oresztesz lábbal egykoron holt ellenit, Hogy így e mosti njándokunknál gazdagabb Kézzel lehessen földiszitnünk nyughelyét. ') t. i. Klütajmneszlra. **) A Napistennek, ki Argoszban tiszteltetek s kinek a Mükénéből Argoszba vezető úton oltára volt. ***) Klütajrrmesztrának. A csel altul végrehajtott gyilkossághoz tartozék a régi kor előítélete szerint a megöltnek végtagait elvágni hogy az a boszuállásra képtelenné tétessék, egyszersmint a véres gyilkot a meggyilkoltnak fején torolni meg, hogy a vérbőn arra ragadjon.
