Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1857

—<§59®—

elme gondolkozik egy nyomon : nem hatalmasabban fejlődik-e elő a küzszell egyetemesség áldása, a külcsönködés viszonya, a lelkeknek egymásban vak kozása, a szeretet, barátság, egyházi és polgári közösség? Ellenben nem biztos azon intézet fenállása, mely egy hatalmasnak kegyéhez és múlandó v van kötve ; a történet legalább nekünk is megmutatá ezen tétel igazságát és nyáján tudjuk, hogy Lorántfy Zsuzsáim ápolgatásaira, melyek az irigységig ezen intézet soi’sát, Báthori Zsófia üldözési következtek, hagy a szánakc hiányozzanak.

Ma bennünket senki sem irigyel; talán szerencsénk épen az, hog rajtunk irígyleni való; de mi tudjuk hogy ha tudná, a ki bennünket ner. milyen jó nekünk így, elővenné a fondorkodás mesterségét. Mindamellett hogy afféle futás, minő Pósaházi és Buzinkai idejében polyvaul szórta tünket honos fészkéből, mai nap, az erősödött vallásos türelem, atyafisá^ felvilágosodott közvélemény korában lehetlen. Hiszen magok a törvény marianum törvényei különben — elannyira polgárisultak, hogy mb vagy parancsolnak, még mind nem vágják el a békés tanácskozás, alapo értesítés, nyomos felvilágosítás útját, és ha el nem zárják, valósággá tartják előttünk a pályát, melyen okszerű vezérlés, bölcs igazgatás v ladásig vihetnek minden tudományos, közjóiléti, humanus intézetet. ? ellensége a protestantizmusnak, de van pártfogója is, bizonyosan ; lega szenves hajlamok nem űzhetik szabadon játékaikat, s nekünk a mérsék’ kezekre kelletik ösmernünk. f*

Imé, tisztelt gyülekezet ! csak egy szó van még, melyet ki k melyet örömnek tartok kimondhatni annál inkább, mert önérzet i tettek jutalma, önbizalmat is párosít, mely a teendők sürgetője, s e,A magunktól függ sorsunk, magunkon áll szerencsénk, magunkban áll a munka, istené az áldás. Isten csak munkára fizet. Dii laboribus on.

Igen! magunkon áll egyházunk, egyházi és vallásos életünk fejlése köznevelő intézeteink diszlése, előmenetele. Oly gondolat, mely mikor te rakni vállainkra, egyúttal erőt lop szivünkbe a teher alá; és ha nagy de nagyobb az erő is; mikor a protestáns léleknek meg kell érz nemes hivatása, rendeltetése után egy fejjel nagyobb más emberné1 európai műveltség s vallásosságban én nem tudom mi más, ha nem elsőséget a protestáns országoknak.

Midőn így beszélek, azt gondolom: autonom közönség előtt közönség előtt, melynek legkisebb tagja is érzi, hogy csak azért kicsi gyóbbak is vannak mellette; de a kicsi és nagy találkoznak a közügy aztán mindnyájan egyenlőek. — Azt hiszem, örömest fogja meghallai tisztelt gyülekezet iskolájának egy évi sorsát, külső belső állapot'* a ez a nyilvánosságot érdemli, s a nagy közönséget érdekli.