203973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csülök- és patabetegségek és fekélyes gyulladásos sebek kezelésére használható gyógyhatású kenőcs kompozíció előállítására
I HU 203 973 A 2 A találmány tárgya eljárás csülök- és patabetegségek, különösen a juhok büdös sántasága, a szarvasmarha talpfekélye, a sertés rongyostalpúsága és fekélyes, gyulladásos sebek kezelésére használható gyógyhatású kenőcskompozíció előállítására. A juhok csülökszaru tájékán kialakuló rendellenesség okozta sántaságát 1791-ben Chabert írta le először, majd Tátray (1890-ben), Hasenkamp (1909- ben), Aynand (1921-ben), Berrár (1927-ben), Marek, Manninger és Mócsy (1945-ben), Oláh (1953-ban), Kovács (1968-ban) stb. foglalkoztak a betegség kórtanával, tüneteivel, megelőzésével és gyógykezelésével. A büdös sántaságra vonatkozó kóroktani vizsgálatok hosszú évtizedek óta folynak, ennek ellenére sem sikerült a betegség etiológiáját megnyugtatóan tisztázni. Valamennyi kutató egyetért azonban abban, hogy az általuk megjelölt (Sperophorus necrophorus, Bang-féle necrobacillus, vírus, Fusifoimis nodosus, Corynebacterium pyogenes, Bacteroides nodosus stb.) kórokozón kívül egyéb faktor is szerephez jut a megbetegedés kialakulásában. Prediszponálónak tartják a meteorológiai körülményeket (csapadék, hőmérséklet), a csülökápolás elhanyagolását, az elégtelen almozást, a jártatás hiányát, a betegség behurcolását, a hiányos takarmányozást (A- és C-vitamin hiánya, alacsony kalciumtartalom, nyomelemek elsődleges vagy másodlagos hiánya), az állandóan nedves (fellazult) csiilökszamt, a csülökhasadékba ékelődött sárgolyőt, a túl száraz csülökszarut, a körömcsőnyílás elzáródását stb. A rendellenesség kialakulása többnyire hosszabb időt vesz igénybe és polifaktoriális eredetű. Ezt a betegséget eddig cinket és rezet, többnyire ezek szulfátját tartalmazó, valamint formalin hatóanyagú készítményekkel kezelték. Az ismert készítmények hátránya, hogy nem tapadnak jól, hatástartamuk viszonylag rövid, nem képeznek filmszerű bevonatot a sérült felületen és így lehetőséget biztosítanak a további bakteriális tevékenységnek. A rossz tapadás miatt megkísérelték kötözés alkalmazását, ez azonban nem vezetett eredményre, mert így nem maradt szabad felület a párolgáshoz a nedvező sérült részek számára. Hasonló gondok mutatkoznak a sertés rongyostalpúság esetén is. E betegségnek eddig kielégítő terápiája nem alakult ki. A szarvasmarha talpfekély gyógykezelése az eddigi ismeretek szerint csak kötözéssel járó felületi kezeléssel lehetséges. Ez a kezelési mód nagyüzemi méretben természetesen nem jöhet számításba. Valamennyi felsorolt betegség kezelésére megkísérelték antibiotikumok alkalmazását. A hatóanyagokat kenőcs vagy oldat alakjában vitték fel a beteg felületre. A kísérletek eredménytelenek maradtak, mert az alomszenny és egyéb fertőző körülmények miatt igen rövid idő alatt rezisztencia alakult ki az antibiotikumokkal szemben. Ismeretes továbbá a jódtinktúra alkalmazása e betegségek kezelésére, ami e hatóanyag fertőtlenítő hatásán alapul. A jódtinktúra alkalmazásának azonban határt szab a jódérzékenység, aminek következtében gyakran alakul ki allergia e hatóanyaggal szemben. A felsorolt csülök- és patabetegségek, valamint a fekélyes gyulladásos sebek kezeléséhez szükség van tehát olyan készítményre, amely a kezelt felületre könnyen felvihető, kockázatmentesen alkalmazható és kielégítő hatást biztosít. A találmány célja, hogy eljárást biztosítson ilyen készítmény előállítására. A találmány feladata, hogy olyan kompozíció előállítására biztosítson eljárást, amely elsősorban nagyobb kiterjedésű sebek gyógyítását teszi lehetővé. Azt találtuk, hogy ha propoliszkivonatot megfelelő arányban A-vitaminnal, akriflavinnal és cinkoxiddal kombinálunk és a felsorolt hatóanyagokat gyógyászati szempontból elfogadható növényi vagy ásványi olajokkal, valamint adott esetben bóraxszal egészítjük ki, akkor olyan kompozíciót kapunk, amely kielégíti az előbbi követelményeket. E felismerés alapján a találmány szerűit oly módon járunk el, hogy propoliszkivonatot, szárazanyagának 1.5 g-jára számítva 80000-220000 NE A-vitaminnal, 0,9-1,1 g akriflavinnal, 8-22 g cinkoxiddal, 9-35 g gyógyászati szempontból elfogadható növényi vagy ásványi olajjal, előnyösen ricinusolajjal, lenolajjal, napraforgóolajjal, paraffinolajjal vagy ezek bármilyen keverékével és 0-0,11 g bóraxszal, valamint a kenőcskészítésben szokásos vivőanyagokkal, segédanyagokkal, emulgeátorokkal, antioxidánsokkal és/vagy tartósítószerekkel összekeverve kenőccsé alakítunk. Propoliszkivonaton a találmány szempontjából a méhészek által begyűjtött nyers propoliszból szerves vagy szervetlen oldószeres kivonással készült, majd vákuumban bepárolt extraktumot értünk, amely lehet száraz vagy különböző sűrűségű kivonat. A kivonat készítéséhez extrahálószerként használhatunk például 70%-os vagy annál töményebb etilalkoholt, valamint etilalkoholból, metilalkoholból, diklór-metánból, diklór-etánból, dietil-éterből, petrol-éterből, acetonból és ecetsavból készített két- vagy többkomponensű oldószerelegyet. így extrahálhatjuk például a propoliszt petrol-éter és dietil-éter 1:1 arányú elegyével vagy metilalkohol és víz 1:1 arányú elegyével. Szervetlen extrahálószerként vizet vagy lúgot, például ammóniumhidroxidot használhatunk. A propoliszkivonatnak gyulladásgátló, érzéstelenítő, antibakteriális és antivirális hatása van. Propoliszkivonatként előnyösen használhatjuk a Finomvegyszer-Hungaronektár Szövetkezet által gyártott és forgalomba hozott mintegy 50% szárazanyag-tartalmú és mintegy 38% összpolifenol-tartalmú kivonatot. Használhatunk azonban más kivonatot is, például szárazra párolt, gyakorlatilag 100% szárazanyag-tartalmú propoliszkivonatot is. A propoliszkivonathoz annak szárazanyag-tartalma 1.5 g-jára számítva 80000-220000 NE A-vitamint adunk valamilyen gyógyszerkészítésben szokásos formájában, például A-vitamin acélát koncentrátum alakjában. Ez a hatóanyag a bőrképzést segíti elő. Ugyancsak a propoliszkivonat szárazanyagának 1.5 g-jára számítva 0,9-1,1 g akrifiavint is adunk a kompozícióhoz. Ez a hatóanyag a propoliszkivonattal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
