203970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 3-szubsztituált-2-oxidol-1-karboxamid-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 970 B 2 körébe és a fenti szabadalmi eljárás szerint állíthatók elő. A találmány körébe tartozó alkalmas sók közé tartoznak szerves és szervetlen sók, például ammóniá­val, szerves aminokkal, alkálifém-hidroxidokkal, alká­lifém-karbonátokkal, alkálifém-hidrogén-karbonátok­­kal, alkálifém-hidridekkel, alkálifém-alkoxidokkal, al­­káliföldfém-hidroxidokkal, alkáliföldfém-karbonátok­­kal, alkáliföldfém-hidroxidokkal és alkáliföldfént-alk­­oxidokkal képezett sók. Az ilyen bázikus sókat képező jellemző bázisok közé tartozik például az ammónia, primer aminok, mint n-propil-amin, n-butil-amin, ani­­lin, ciklohexil-amin, benzil-amin, p-toluidin, etanol­­amin és glukamin; szekunder aminok, mint dietil-amin, dietanol-amin, N-metil-glukamin, N-metil-anilin, mor­­folin, pirrolidin és piperidin; tercier antinok, mint trie­­til-amin, trietanol-amin, N,N-dimetil-anilin, N-etil-pi­­peridin, és N-metil-morfolin; hidroxidok, mint nátri­­um-hidroxid; alkoxidok, mint nátrium-etoxid és káli­­um-metoxid; hidridek, mint kalcium-hidrid és nátrium­­hidrid; és karbonátok, mint kálium-karbonát és nátri­um-karbonát. Előnyösek a nátrium-, kálium-, amrnóni­­um, etanol-amin-, dietanol-amin és trietanol-amin-sók. Különösen előnyösek a nátriumsók. A találmány körébe tartoznak a fent leírt vegyületek szolvátjai, mint a hemihidrátok és monohidrátok is. Ismeretes, hogy az interleukin-1 legalább két for­mában létezik, amelyeket a és ß formának neveznek (Dinarello C. A., FASEB J. 2, 108-115 [1988]). E leírásban és az igénypontokban az interleukin-1 (IL- 1) meghatározás az IL-1 valamennyi alakjára kiter­jed, beleértve az IL-la, IL-lß formát és ezek kombi­nációját. A találmány szerinti (I) általános képlett! vegyülete­­ket és farmakológiailag elfogadható sóikat tartalmazó gyógyszerkészítményeket emlősöknek adjuk be. A ké­szítmények előállítása gyógyszerészétileg elfogadható hordozók vagy hígítók összekeverésével történik a győgyszertechnológiában használatos ismert eljárások­kal. Az alkalmazás orális vagy parenterális lehet. Pa­­renterális alkalmazás alatt itt például intravénás, intra­­muszkuláris, intraperitoneális, szubkután, transzdermá­­lis és helyi alkalmazást értünk, beleértve az orális öblí­tést. Mégis általában előnyben részesítjük a vegyületek vagy sóik orális alkalmazását E vegyületeket és sóikat általában mintegy napi 40- 200 mg dózisban alkalmazzuk orális úton és mintegy napi 1-200 mg dózisban parenterális úton, bár a keze­lendő beteg testtömegétől függően szükséges lehet a dózis módosítására. Az IL-1 bioszintézis gátlására és az IL-1 közvetítette csontanyagcserezavar vagy IL-1 közvetítette autoimmun betegségek kezeléséhez szük­séges adagot a szakember könnyen meg tudja határoz­ni. Mégis hangsúlyozni kell, hogy e vonatkozásban más változtatások is eszközölhetők, függően a kezelen­dő emlős fajtájától és az adott gyógyszer iránti egyéni reagálásától, valamint a választott gyógyszerkészítmé­nyektől és a kezelés időtartamától. Egyes esetekben a fenti tartomány alsó szintje alatti adagok lehetnek al­kalmasabbak, míg más esetekben még nagyobb dózi­sok is hanszálhatók veszélyes vagy káros mellékhatá­sok nélkül, feltéve, hogy az ilyen magasabb dózisszin­teket több kisebb dózisra osztjuk fel a nap folyamán. Orális alkalmazás céljából tablettákat állíthatunk elő, amelyek segédanyagokat, mint nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot, dikalcium-foszfátot tartalmazhat­nak különféle szétesést elősegítő szerekkel, mint kemé­nyítővel, előnyösen burgonya- vagy tápiókakeményítő­vel, alginsavval és egyes komplex szilikátokkal, továb­bá kötőanyagokkal, mint polivinilpirrolidonnal, sza­charózzal, zselatinnal és akácia-gumival együtt. Ezen­felül a tabletták síkosító anyagokat, mint magnézium­­sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot is tartal­mazhatnak. Hasonló típusú szilárd készítmények lágy mgalmas és kemény zselatinkapszulákban is alkalmaz­hatók; ebben a tekintetben előnyös anyag például a laktóz, valamint nagy molekulatömegií polietiléngliko­­lok. Ha orális úton vizes szuszpenziókat és/vagy elixí­­reket kívánunk alkalmazni, a hatóanyagot különböző édesítő vagy ízesítő szerekkel, színező anyagokkal vagy festékekkel, és kívánt esetben emulgeáló és/vagy szuszpendáló szerekkel, továbbá hígítókkal, mint víz­zel, etanollal, propilénglikollal, glicerinnel és ezek kü­lönböző elegyeivel keverhetjük össze. Bár a találmány szerinti vegyületeket és gyógysze­­részetileg elfogadható bázikus sóikat előnyösen oráli­san adagoljuk, a vegyületek parenterálisan is használ­hatók. Parenterális alkalmazáshoz a vegyületeket szezám­­vagy földimogyoróolajban, vagy vizes propilénglikol­­ban oldhatjuk, vagy a fentebb felsorolt megfelelő víz­oldható bázikus sókból steril vizes oldatokat állítunk elő. E vizes oldatokat szükség esetén pufferozhatjuk és a folyékony hígítót elegendő konyhasóval vagy glu­kózzal izotóniássá tehetjük. E vizes oldatok különösen alkalmasak intravénás, intramuszkuláris vagy szub­kután injekciókhoz. Ebben a vonatkozásban a használt vizes közegek jól ismert technikákkal könnyen előállít­­hatók. Például folyékony hígítóként rendszerint desz­tillált vizet használunk és a végső készítményt alkal­mas baktériumszűrőn, mint szintereit üvegszűrőn vagy diatómaföldön vagy mázatlan porcelánszűrőn bocsát­juk át. Az ilyen típusú szűrők közül előnyben részesít­jük a Berkefeld-szűrőt, a Chamberland-szűrőt vagy az azbeszt-fém szűrőréteget tartalmazó Seitz-szűrőt, ahol a folyadékot szivattyú viszi át steril tartályba. Termé­szetesen a szükséges műveleteket a befecskendezésre szánt oldatok előállítása során folyamatosan kell alkal­mazni, hogy biztosítsuk a végtermék sterilitását. Transzdermális alkalmazáshoz a vegyületdózisformája például oldat, öblítőoldat, balzsam, krém, gél, végbél­kúp, nyújtott hatású készítmény lehet. Az ilyen dózis­­formák a használt vegyiiletet etanollal, vízzel, áthato­lást elősegítő anyaggal és közömbös hordozókkal, mint gélképző anyagokkal, ásványolajjal, emulgeálószerrel, benzil-alkohollal és hasonlókkal együtt tartalmazhat­ják. Sajátos transzdermális áthatolást fokozó készítmé­nyeket ismertetnek a bejelentő tulajdonát képező és 1986. október 31-én benyújtott, 925 641 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, amelyet itt hivatkozásképpen említünk meg. Helyi alkalmazás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom