203908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény szennyvizek elvezetésére
1 HU 203 908 A 2 tetésszerűtől eltérő használat következtében a háztartásból esetleg a rendszerbe kerülő és visszamaradó bonthatatlan anyagokat időnként eltávolítjuk. A 2. ábra olyan esetet szemléltet, ahol az 1 egyedi befogadók 3 bekötővezetékei időszakosan nyomás alatt álló 15 szállító-gyűjtő vezetékbe torkollnak. A 15 szállító-gyűjtő vezeték 13 átemelőben elhelyezett 14 nyomásfokozó berendezéssel helyezhető nyomás alá, míg másik vége lefelé néző 20 szivomyacsővel 16 befogadóba torkollik. A 15 szállító-gyűjtő vezetékbe a 14 nyomásfokozó után 12 visszacsapószelep van beépítve. Ugyancsak 12 visszacsapószelepek, illetve egyéb egyirányú áramlást biztosító szerelvények vannak az 1 egyedi befogadók 3 bekötővezetékeibe beépítve. Célszerűen a 13 átemelőben elhelyezett 14 nyomásfokozó berendezéshez csatlakozó 15 szállító-gyűjtővezeték, az 1 egyedi befogadók rácsatlakozási lehetőségét megteremtve a 16 befogadóba van bevezetve. Az 1 egyedi befogadók a 12 egyirányú áramlást biztosító szerelvényen, valamint a 3 bekötővezetéken keresztül kapcsolódnak a 15 szállító-gyűjtő vezetékhez. A 2. ábra szerinti létesítmény működését az alábbiakban magyarázzuk; A házi szociális szennyvíz az 1 egyedi befogadókban gyűlik és áztatja, bontja az ott lévő darabos anyagokat. A 13 átemelő Hím», folyadékszintjénél indul a 14 nyomásfokozó berendezés (Qi térfogatáramú szállítással). A 15 szállító-gyűjtő vezetékben, illetve a 2 bekötővezetékben nyomásnövekedés lép fel, melynek hatására a 12 szerelvények zárnak, így a folyadékszállítás a 13 átemelőből a 16 befogadóba irányul. A 13 átemelő Hi^, folyadékszintjénél a 14 nyomásfokozó berendezés kikapcsol, a 15 szállító-gyűjtő vezetékben, valamint a 3 bekötővezetékben a nyomás lecsökken, a 12 szerelvények nyitnak és a 15 szállító-gyűjtő vezetékben még mozgásban lévő folyadék mintegy „kiszippantja” az 1 egyedi befogadókból az ott felgyűlt szennyvizet A 16 befogadó egyben egy kővetkező hasonló rendszer átemelője is lehet (ezt a 14 nyomásfokozó, illetve a további 15 szállító-gyűjtő vezeték szaggatott vonallal történő ábrázolása szemlélteti). A 14 nyomásfokozó berendezés kikapcsolt állapotában a folyadék gyűjtése az alábbiak szerint történhet: a) a 13 átemelőbe folyamatosan érkező folyadék Q térfogatáram nagyobb, mint AH-Hi-H2 hatására létrejövő 15 szállító-gyűjtő vezeték Q2 ürítő térfogatárama; ekkor a rendszer a 14 nyomásfokozó működtetésével beindított (légtelenített) szivomyaként a mindenkori AH-Hi-H2 szintkülönbség - mint hajtóerő - hatására Q2 (H) térfogatárammal üríti a 13 átemelőt mindaddig, míg a AH2 szintkülönbség miatt valamelyik 1 egyedi befogadó le nem ürül és a 15 szállító-gyűjtő vezetékbe levegő nem jut. A továbbiakban az 1 egyedi befogadók a AH* szintkülönbség miatt gravitációsan ürülnek a 14 nyomásfokozó elindulásáig. b) Q<Q2 miatt a 13 átemelő teljesen leürül, ezt követően az 1 egyedi befogadók H* szintkülönbséggel gravitációsan ürülnek a 14 nyomásfokozó elindulásáig. A 14 nyomásfokozó berendezés elindulását, majd leállását kővetően a 15 szállító-gyűjtő vezetékbe a 12 egyirányú áramlást biztosító szerelvény beépítésével biztosítható, hogy a folyadék - kezdetben AH2, majd AH* szintkülönbséggel - a 16 befogadóba áramoljon. A 3. ábra olyan folyadékelvezetési létesítmény részletét szemlélteti, ahol az 1 egyedi befogadó 3 bekötővezetéke 18 gravitációs gyűjtőcsatornába kell, hogy a szennyvizet vezesse. Ebben az esetben a 18 gravitációs gyűjtőcsatornára függőleges 9 akna vagy akár függőleges cső van telepítve és ezen 9 aknába csatlakozik lefelé néző 21 szivomyacsővel a 3 bekötővezeték. A 3 bekötővezetékek tisztíthatóságának biztosítására annak az egyedi befogadóba torkolló végéhez a 4. és 5. ábrán látható módon 4 flexibilis csődarab van csatlakoztatva, amely 5 láncra vagy huzalra van rögzítve, az 5 lánc segítségével azután a 4 flexibilis cső végét ki lehet emelni az 1 egyedi befogadóból és végéhez tömlőt lehet csatlakoztatni, amely segítségével a rendszer ezen része vagy folyadékkal átmosható vagy levegővel átfuvatható. A találmány szerinti folyadékelvezetési létesítmény szükség esetén azonban szivattyúval is működtethető. Ebben az esetben a 6. ábrán látható módon 2 zagyszivattyú van az 1 egyedi befogadóban elhelyezve. Ennek nyomóoldalához van 23 visszacsapószelepen és 24 elzárószelepen keresztül a 3 bekötővezeték csatlakoztatva. A 22 zagyszivattyú működtetését a szokásos módon 25 úszókapcsoló végzi, amely bekapcsol, ha a folyadékszint az 1 egyedi befogadóban a meghatározott maximális folyadékszintet elérte és kikapcsol, amikor a folyadékszint az adott minimális értékre csökkent. A bemutatott példákból látható, hogy a találmány szerinti megoldás lényege a rácskosár alkalmazása és annak biztosítása, hogy az egyedi befogadóban lévő szennyvíz meghatározott időközönként leürüljön. Ez végezhető a befogadóban elhelyezett szivattyúval vagy a szivomyacsőként kialakított bekötővezetékkel, amelyek gravitációs vagy nyomás alatti szállító-gyűjtő vezetékbe vannak csatlakoztatva. A rácskosár az egyedi befogadóban visszatartja a rács méreténél nagyobb darabos anyagokat és ezeket a rácskosárba beömlő szennyvíz feláztatja, hígítja és a már felázott, felaprózódott részecskéket magával sodorja a rácskosár résein át. Ugyanakkor a rácskosárban már bizonyos mértékű bomlás, rothasztás is megkezdődik és ily módon a szennyvíz későbbi tisztítása lényegesen egyszerűbbé válik. A rácskosárban visszamaradt anyagok felázását elősegíti az egyedi befogadó szakaszos ürítése, aminek következtében a rácskosár és a benne lévő darabos szennyeződés váltakozva van szennyvízzel elárasztva, illetve levegőztetve. A rácskosár a fentieken túl visszatartja a házi szociális szennyvízre nem jellemző és a rendszer nem rendeltetésszerű használatából következően bejutó anyagokat, például borotvapenge, műanyagdarabok, csontok stb. Ezek a rácskosár időnként történő tisztításával eltávolíthatók. Másfelől ezek a darabos anyagok, valamint a még kellően fel nem áztatott szeny-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
