203895. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforsavszármazékok előállítására

1 HU 203 895 B 2 sét) úgy végezzük, hogy oxidálószerként oxigént alkal­mazunk. Még előnyösebb kivitelezési formánál a de­­hidrogénezést levegő oxigénnel, folyékony fázisban, így például oldószer és bázis jelenlétében végezzük. Előnyös, ha nehézfémsót, előnyösen átmenetifém-ve­­gyületet is adagolunk. A találmány szerinti c) eljárásban meglepő módon az 5-hidroxi-pirimidint igen magas kitermelésben és nagy tisztaságban állítjuk elő. Az eljárás másik előnye, hogy a kiindulási vegyületek könnyen hozzáférhetőek, olcsó és könnyen kezelhető oxidálószert alkalmazunk, enyhék a reakciókörülmények, és igen egyszerű a reak­ciótermékek kinyerése. A találmány szerinti c) eljárásban, amelyben a (IV) vagy a (IVa) általános képletű vegyületeket oxigénnel dehidrogénezzük (V) általános képletű vegyületekké, oldószerként olyan vegyületeket alkalmazhatunk, ame­lyek az oxigénnel nem, vagy csak viszonylag lassan reagálnak, és amelyek a kiindulási anyagokat legalább részben oldják. Példaként a következőket nevezzük meg: alkoholok, éter-alkoholok, szénhidrogének, kló­rozott szénhidrogének, aminok, nitrilek, amidok, éte­rek, poliéterek, észterek, szulfoxidok, szulfonok, laktá­­nok, laktámok stb. Ezek közül előnyösek a követke­zők: éter-alkoholok, aminok, szulfoxidok, szulfonok, amidok, éterek, és poliéterek, különösen alkoholok, aminok, amidok, szulfoxidok és szulfonok. Példaként a következőket nevezzük meg: metanol, etanol, n- és izopropanol, 1-butanol, 2-butanol, terc-butanol, izo­­pentil-alkohol, izohexanol, izooktanol, dietilénglikol, tetraetilénglikol; trietil-amin, dibutil-amin, etilén-dia­­min, tetrametil-etilén-diamin, permetil-dietilén-tria­­min, piridin, pikolin, kinolin, dimetil-anilin, difenil­­amin, di- és tribenzil-amin; dimetil-szulfoxid, metil-fe­­nil-szulfoxid, dimetil-szulfon; formamid, acetamid, di­­metil-formamid, dimetil-acetamid, N-metil-pirrolidon; metil-terc-butil-éter, di-terc-butil-éter, dietilénglikol­­dimetil-éter, trietilénglikol-dimetil-éter. Az oldószer előnyösen: terc-butanol, dimetil-szulfoxid, és az emlí­tett aminok különösen: dimetil-formamid, N-metil-pir­rolidon, piridin és pikolin, valamint ezeknek az oldó­szereknek az elegye. Az oxigénnel történő dehidrogénezéshez bázisként többféle ismert bázist alkalmazhatunk, így például aminokat, fém-karbonátokat, fém-hidroxidokat, fém­­alkoholátokat, fém-amidokat, ammónium-hidroxidot. Az alkalmazott bázis függ az adott reakciókörül­ménytől, így oldószertől és a reakcióhőmérséklettől. Előnyösen alkálifém és alkáliföldfém és alumínium­­hidroxidot, alkoholátot és amidot alkalmazunk. Külö­nösen előnyösen alkálifém és alkáliföldfémeket alkal­mazunk, így nátriumot, káliumot, lítiumot, magnéziu­mot, kalciumot, báriumot. Alkoholátokként a követke­zőket nevezzük meg: metilátok, etilát, izopropilát, szek-butilát, tere-butilát és a tetraetilénglikol sója. Amidokként megemlíthetjük a helyettesítetlen ami­­dokat, etil-amidot, dietil-amidot, diizopropil-amidot, dibutil-amidot. Az említett bázisok közül előnyösek a hidroxidok és az alkoholátok, különösen a nátrium-hid­­roxid, kálium-hidroxid, nátrium-metilát, nátrium-etilát és kálium-terc-butilát. Előnyös bázisok a kvarter am­­mónium-hidroxid, például a tetrametil-ammónium-hid­­roxid és az erős bázisos ioncserélők, így például azok, amelyek a kvarter ammónium-hidroxiddal funkciós csoportot hoznak létre. A bázisokat korona-éterrel, így például 18-korona-6-tal is kombinálhatjuk. A találmány szerinti (IV) vagy (IVa) általános képle­­tű 5-hidroxi-tetrahidro-pirimidin 1 móljához 1-15 ek­­vivalensnyi, előnyösen 1-10 ekvivalensnyi, különösen előnyösen 2-7 ekvivalensnyi bázist alkalmazunk. Amikor is a c) eljárás szerint a (IV), illetve (IVa) általános képletű vegyületekből oxidálás útján állítjuk elő az (V) általános képletű vegyületeket, előnyös, bár nem kötelező nehézfémsók adagolása katalizátorként. Előnyös módon a fémvegyületeket szerves vagy szervetlen savakkal (különösen előnyösen szerves sa­vakkal) alkotott só alakjában alkalmazzuk. Különösen előnyösen kloridként, szulfátként, nitrátként, oxidként, hidroxidként, acetátként, hidratált vagy dehidratált for­mában. Különösen előnyösen szervetlen és szerves ré­zsókat alkalmazunk, így például CuO, CuCU, 2H2O, CuS04, Cu(OAc)2, CuCl. A fémkatalizátor adagolási mennyiségére nincs semmi különösebb korlátozás. A katalizátorok a (IV), illetve (IVa) általános képletű kiindulási anyagokra vonatkoztat­va 0,0001 mólekvivalenst meghaladó mennyiségben minden esetre hatékonyak, előnyös azonban a kiindulási anyagokra vonatkoztatott 0,05-0,10, különösen előnyö­sen 0,001-0,05 mólekvivalensnyi mennyiség. A (IV) vagy a (IVa) általános képletű vegyieteknek a találmány szerinti c) eljárásban történő oxigénes oxi­dációjakor oxigénként alkalmazhatunk tiszta oxigént vagy hígított oxigént, például oxigént tartalmazó gázt, előnyösen levegőt, vagy oxigén-nitrogén- elegyet. Az alkalmazható oxigén gazdaságosan kedvező formája az atmoszferikus levegő. Az oxigénnyomásra, illetve az oxigént tartalmazó gáznyomásra nincs semmiféle külö­nösebb korlátozás, így lehet 10M07 Pa, előnyösen 103—106 Pa. Az alkalmazott oxigént tartalmazó gázban az oxigéntartalomra sincs különösebb korlátozás. A gáz oxigéntartalma függ az adott üzembiztonsági követel­ményektől, és az átalakítási sebességtől. A reakciókö­zegbe az oxigént például üvegszűrő alkalmazásával juttatjuk, azonban eljárhatunk úgy is, hogy a reakcióe­­legyet erősen keverjük. A reakcióhőmérséklet széles tartományban változhat, előnyösen 0-300 °C, különösen előnyösen 20-200 °C, és legelőnyösebben 40-120 °C. A találmány szerinti eljárásban ä (IV) vagy (IVa) általános képletű vegyületnek az (V) általános képletű vegyületté történő oxidálását oxigénnel, előnyösen fo­lyékony fázisban végezzük. A folyékony és a szilárd kiindulási komponenseket vagy a reakció elkezdésénél adagoljuk be teljes mértékben, vagy egy vagy több komponenst, így például a bázist és/vagy a (IV), illetve (IVa) általános képletű vegyületet a reakció során adott esetben oldószerrel adagoljuk. Az oxidálással előállított (V) általános képletű vegyü­letet tartalmazó reakcióelegyet a szokásos módon dol­gozzuk fel. A feldolgozás a mindenkori reakciókörülmé­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom