203862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia termékek előállítására

1 HU 203 862 B 2 csolatba kerül a permeábilis szerkezetű réteggel. Az oxidációs reakciótermék kiegészítő része keletkezik, amikoris a polikristályos anyag belső részében adott esetben fémes anyag marad vissza. A reakció folyama­tában azoxidációs reakciótermék legalább egy részét a megolvadt fém alapanyaggal és az oxidációs reakció­termék legalább egy részét a megolvadt fém alap­anyaggal és az oxidálószerrel érintkezésben, a két anyag között tartjuk. Ezzel biztosítható, hogy a poli­kristályos oxidációs reakciótermék az előminta térfo­gatában növekedjen. A polikristályos szerkezetű oxi­dációs reakciótermék az előmintán belül, annak anya­gát nem rombolva növekszik, az előminta összetevőit beágyazva tartalmazza. A folyamat addig tart, amíg az oxidációs reakciótennék el nem éri a kijelölt határfe­lületet, legalább részben be nem hatol a permeábüis szerkezetű rétegbe és így átmeneti jellegű kerámia test alakul ki, amely egyrészt a kialakuló összetett szerke­zetű önhordó kerámia terméket, másrészt a réteg ke­rámiával átjárt anyagát és esetleg eredeti anyagát tar­talmazza. A folyamatot továbbvíve a kerámia réteg olyan mechanikai integritású rétegként jön létre, amely az összetett szerkezetű önhordó szerkezetű ke­rámia termékhez képest sokkal kisebb mechanikai szi­lárdságú. A kisebb mechanikai integritás azt jelenti, hogy a kerámiával átjárt réteg minősége vagy szüárd­­sága megengedi annak egyszerű eszközökkel való le­­pusztítását, eltávolítását. Az egyszerű eszköz például a homokkal történő lefúvás, a forgódobos, csiszoló hatá­sú közegben történő tisztítás, vagy az iszapos tisztítás, amely nem okozza az összetett szerkezetű önhordó ke­rámia termék szerkezetének károsodását, vagyis olyan eljárást jelent, amellyel a kerámiával átjárt réteg eltá­volítása után a kapott terméken minőségromlás nem észlelhető. A találmány szerinti eljárással a hevítéssel kapott közbenső termékek, vagyis az oxidációs reakcióter­mékkel átjárt réteg és töltőanyag együttesét a kemen­céből kivesszük és hagyjuk lehűlni. A lehűléssel 850 °C, előnyösen 400 °C alatti hőmérsékletre hagyjuk csökkenni a kapott terméket, majd szobahőmérséklet­re hűtjük. A hűtés előnye, hogy a réteg kerámia anya­gában, az ott keletkezett kerámia mátrixban a kiala­kult martenzites fázis miatt mikrorepedések keletkez­nek, ezek gyengítik a mátrix szerkezetét és így az ösz­­szetett szerkezetű önhordó kerámia test felületéről a kerámia réteg eltávolítása nem okoz nagyobb nehézsé­get. Hűtés nélkül olyan egyenletes szerkezet jön létre, amelynek viszonylag nagy a szüárdsága. Az összetett szerkezetű kerámia test felületéről a mikrorepedések­­kel meggyengített anyagú kerámia réteg eróziós mód­szerekkel jól eltávolítható. A permeábilis szerkezetű réteg minden olyan anyagból, vegyületből létrehozható, amely az oxidáci­ós reakciótermékkel annak növekedése során átjárha­tó és amely az oxidációs reakciótermékkel átjárt álla­potában sokkal kisebb mechanikai integritást mutat, mint az alatta fekvő összetett szerkezetű kerámia test. Ezzel válik lehetővé, hogy a kerámia anyaggal átjárt réteg könnyen lepusztítható legyen a felületről, anél­kül, hogy az utóbbi károsodástól kellene tartani. Na­gyobb szilárdságú kerámia réteg esetén ugyanis a levá­lasztás esetlegesen repedéseket, törésvonalakat hoz­hatnak létre. Az előzőek értelmében célszerű, ha a ré­teget olyan összetevőkből hozzuk létre, amelyek a ke­rámia test hűtése során megrepedeznek, vagyis az oxi­dációs reakciótermék növekedési folyamatának révén ez az összetevő instabillá válik, martenzites jellegű fá­zisátmenetben vesz részt. A réteg felépítése alapvető­en az előminta és a kialakuló kerámia mátrix összeté­telétől függ, de ebben fontos szerepet játszthat az oxi­dálószer összetétele, az oxidációs reakció feltétel­­rendszere. Az említett feltételrendszert és a réteg anyagát előnyösen úgy választjuk meg, hogy a kér ámia anyaggal átjárt réteg szilárdsága kisebb legyen, mint a szomszédos kerámia anyagé, vagyis a réteget a felület­ről viszonylag könnyen el lehessen távolítani. A talál­mányszerinti eljárást célszerűen alumínium fém alap­anyaggal és oxidálószerként levegővel hajtjuk végre, és ezzel alumínium-trioxid alapú mátrixot hozunk lét­re. Ilyen anyagválasztás mellett a töltőanyagra kerülő réteget cirkónium és/vagy hafnium kis stabilitású ve­­gyületéből hozzuk létre, esetleg mindkét fém ilyen ve­­gyületeinek keverékéből. A kis stabilitású vegyületek között vagy például a cirkónium-dioxid, amikoris a töltőanyag alumínium-trioxidból áll. Az alumínium­­trioxiddal, mint oxidációs reakciótermékkel átjárt cirkónium-dioxid mechanikai stabilitása sokkal ki­sebb, mint a mellette létrejött alumínium-trioxid ala­pú mátrixé, amelybe a töltőanyag is beépül, ezért a réteget jól el lehet távolítani pédlául homokfúvással, csiszolással, iszapolással stb. Az előminta meghatározott határfelületére felvitt permeábüis szerkezetű réteg folyamatos átmenettel kapcsolódik ehhez a határréteghez. Alakja, anyaga az adott feltételeknek megfelelően választható, erre vo­natkozóan az előzőeken túlmenő különösebb kikötés nincs. A réteg kialakítható bevonatként, beágyazó anyagként, lemezekből, huzalokból, szemcsékből, por­szerű anyagokból, gömböcskékből, stb. A réteg anya­gát a szükséges nyers állapotú szüárdság biztosítására tetszőleges olyan kötőanyaggal lehet összefogni, amely a találmány szerinti eljárás foganatosításában szükséges reakció során a folyamatot nem zavarja. Ilyen kötőanyag például a polvinil-alkohol. A gyenge kompozíciók előállítása szempontjából igen előnyös a nagyobb, például 24 mesh-nél nem kisebb szemcsé­­zettségű részecskefrakciókból álló anyag alkalmazása. A finomabb frakciók is jól használhatók, ha ezeket a nagyobb frakciókkal keverjük ki. A permeábüis szer­kezetű réteg szemcsézett anyaga az előminta felületé­re az ismert és hagyományos technikák segítségével vihető fel, például a szemcsés anyagból szerves kötő­anyag alkalmazásával szuszpenziót készítünk, ezt a felületre felvisszük, majd az így kapott együttest meg­emelt hőmérsékleten kiszárítjuk. Természetesen a kü­lönböző öntési technikák is megfelelnek erre a célra. A találmány szerinti eljárás végeredményben olyan összetett szerkezetű önhordó kerámia terméket ered­ményez, amelyet határfelületéig polikristályos anyag 5 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom