203862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia termékek előállítására

1 HU 203 862 B 2 tű önhordó kerámia terméket alakítunk Id. 3. Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia ter­mékek előállítására, amikoris fém alapanyagból lénye­gében a fém alapanyag egy vagy több oxidáló összeto­ló összetevőt tartalmazó oxidálószerrel végrehajtott reakciójával kapott oxidációs reakciótermékből és adott esetben egy vagy több fémes Összetevőből, közöt­tük a fém alapanyagból felépülő polikristályos mátri­xot alakítunk ki oxidációs reakcióval és a polikristályos mátrix kerámia szerkezetét töltőanyagból álló massza belsejében növesztve hozzuk létre, azzal jellemezve, hogy a fán alapanyagot (10) olvadáspontját meghaladó, de az oxidálószerrel létrejövő oxidációs reakciótennék olvadáspontja alatt maradó hőmérsékletre hevítve megolvasztjuk és ezzel belőle olvadéktestet képezünk, ahol alumínium fém alapanyagot (10) választunk és azt a 850 “C ... 1450 °C tartományba eső hőmérsékletre hevítjük; a töltőanyagból kívánt alakzatnak megfelelő alakú előmintát (14) képezünk ki, ahol alumínium-trioxiddal mint az oxidációs reakciótermékkel szemben permeá­­bilis szerkezetbe rendezhető töltőanyagot választunk, az előminta (14) legalább egy felületén a felület geo­metriájával lényegében konform az oxidálószer gőz vagy gáz halmazállapotú összetevőjével szemben per­­meábilis anyagú és az oxidációs reakciótermék növeke­dése során az oxidációs reakcióterméket befogadó, nö­vekedésével szemben permeábüis szerkezetű réteget (18) alakítunk ki, az előmintát (14) az olvadéktesttel érintkeztetjük és úgy rendezzük el, hogy az oxidációs reakciótermék az előminta (14) anyagába behatolva növekedjen a per­­meábilis szerkezetű réteggel (18) borított felület irá­nyába, a felületet elérve hatoljon be az ott elrendezett permeábili sszerkezetű rétegbe (18); majd a hőmérsékletet a fém alapanyag (10) olvadás­pontjánál magasabb, de az oxidációs reakciótermék ol­vadáspontja alatt maradó értéken tartjuk; a fém alapanyag (10) olvadéktestét az oxidálószerrel kapcsolatba hozzuk és belőle folyamatosan az oxidáci­ós reakcióterméket képezzük, miközben az oxidációs reakciótermék legalább egy részét az olvadéktest felületével, illetve az oxidálószerrel érint­kezésben tartjuk, ezzel a fém alapanyagot (10) az oxi­dációs reakciótermék már létrejött rétegén keresztül az oxidálószer felé transzportfolyamatban elszállítjuk, az elszállított megolvasztott fém alapanyagból (10) a már kialakult oxidációs reakciótermék és az oxidáló­szer határfelületén az oxidációs reakciót folytatva az oxidációs reakcióterméket a töltőanyagból álló perme­­ábilis szerkezetű előmintában (14) folyamatosan létre­hozzuk, ezzel összetett szerkezetű kerámia testté ala­kítjuk át, majd a transzportfolyamat fenntartásával a permeábüis szerkezetű rétegnek (18) legalább egy részét elérő, a rétegnek (18) legalább egy részébe behatoló oxidációs reakcióterméket készítünk, amellyel az összetett szer­kezetű kerámia test felületét borító kerámia réteget, és ennek révén a kerámia réteggel meghatározott felületű összetett szerkezetű önhordó kerámia testet állítunk elő, ahd a kerámia rétegnek az oxidációs reakcióter­mékkel átjárt rétegnél kisebb mechanikai integritást biztosítunk és ezt követően a kerámia réteggel meghatározott felületnek leg­alább egy részéről a kerámia anyagot eltávolítjuk, és meghatározott felülettel határolt összetett szerkeze­tű önhordó kerámia terméket alakítunk ki. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a töltőanyagot alumínium és/vagy szüíeiumkarbid összetevővel készítjük el. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a permeábüis szerkezetű réte­get (18) cirkónium vagy hafnium oxidjából vagy a két fém oxid jainak keverékéből alakítjuk ki. 6. A 2. vagy 3.. igénypont szerinti eljárás, azzal jel­lemezve, hogy az előminta (14) anyagába alumínium­­trioxidot keverünk. 7. A 2. vagy 3_ igénypont szerinti eljárás, azzal jel­lemezve, hogy fém alapanyagként (10) alumíniumot választunk. 8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy fém alapanyagként (10) szilíci­umot, titánt, ónt, cirkóniumot, hafniumot tisztán vagy ötvöző összetevőként tartalmazó fémes anyagot hasz­nálunk. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidálószerbe legalább egy szilárd vagy legalább egy folyékony halmazállapotú oxidáló hatású anyagot, vagy legalább egy folyékony és egy szilárd oxidáló hatású komponens keverékeként ki­alakított összetevőt viszünk be. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szüárd halmazállapotú oxidáló hatású anyagként szüícium-dioxidot, szenet, redukálható karbidvegyüle­­tet, bort vagy redukálható bórvegyületet viszünk be az oxidálószerbe. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljá­rás, azzal jellemezve, hogy az oxidálószer legalább egy összetevőjét az oxigéntartalmú gázokat, a nitro­géntartalmú gázokat, halogén elemeket, a ként, a fosz­fort, az arzént, a szenet, a bort, a szelént, a tellúr, a H2/H20 keverékeket, a metánt, az etánt, a propánt, az acetilént, az etilént, a propüént, a szüícium-dioxidot és a CO/C02 keverékeket tartalmazó csoportból választ­juk. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljá­rás, azzal jellemezve, hogy oxidálószerként oxigéntar­talmú gázt alkalmazunk. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljá­rás, azzal jellemezve, hogy az oxidálószer egyik össze­tevőjeként nitrogéntartalmú gázt választunk. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljá­rás, azzal jellemezve, hogy az ágyat (12) vagy az el­őmintát (14) olyan anyagból formázzuk, amelynek leg­alább egy frakciója üreges testekből, szemcsékből, por­szerű anyagból, szálakból, forgácsokból, gömbhéj ala­kú testekből, gömbökből, acélgyapotból, lemezkékbőt, tömörítvényekből, huzalokból, rudakból, csőszerű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom