203862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia termékek előállítására

1 HU 203 862 B 2 A találmány tárgya eljárás összetett szerkezetű ön­hordó kerámia termékek előállítására, amikoris fém alapanyagból lényegében a fém alapanyag egy vagy több oxidáló, de legalább egy gáz vagy gőz halmazálla­potú oxidáló összetevőt tartalmazó oxidálószerrel vég­rehajtott reakciójával kapott oxidációs reakcióter­mékből és adott esetben egy vagy több fémes összete­vőből, közöttük a fém alapanyagból felépülő polikris­­tályos mátrixot alakítunk ki oxidációs reakcióval és a polikristályos mátrix kerámia szerkezetét töltőanyag­ból álló massza belsejében növesztve hozzuk létre, ahol a töltőanyagot szükség szerint előmintává for­mázzuk, az esetek többségében alumínium fém alap­anyagot használunk. Az elmúlt évek során egyre nagyobb érdeklődés mu­tatkozik a kerámia anyagok iránt, amelyektől azt vár­ják, hogy a hagyományosan fémből készült alkatrésze­ket a műszaki élet legtöbb területén előbb vagy utóbb felválthatják. A kerámia anyagok nagy korrózióálló­sága, jó hőállósága, számos előnyös mechanikai tulaj­donsága oda vezetett, hogy vüágszerte megindult a ke­rámia anyagok előállítására szolgáló eljárások fejlesz­tése. Ezek egyik hiányossága, hogy segítségükkel ne­héz a bonyolult geometriájú, összetett szerkezetű ön­hordó kerámia termékek előállítása, különösen, ha azt jól meghatározott tulajdonságú, jól meghatározott szerkezetű külső réteggel kell ellátni. Időközben ismertté váltak azok a módszerek, ami­koris fém alapanyagból lényegében a fém alapanyag egy vagy több oxidáló összetevőt tartalmazó oxidáló­szerrel végrehajtott reakciójából kapott oxidációs re­akcióterméket és szükség szerint egy vagy több fémes összetevőt tartalmazó polikristályos mátrixot lehet ki­alakítani az oxidációs reakció segítségével. A polikris­tályos mátrixot töltőanyagból álló massza belsejében lehet kialakítani az oxidációs reakció segítségével. A polikristályos mátrixot töltőanyagból álló massza bel­sejében lehet létrehozni, üyenkor a töltőanyag a mát­rix szerkezetébe épül be. A találmány feladata az ismertté vált eljárás fel­­használásával olyan eljárás felhasználásával olyan el­járás kidolgozása, amelynek révén szükség szerint bo­nyolult alakzattá, összetett szerkezetű önhordó kerá­mia termékek állíthatók elő, melyeken szüárd felületi réteg van külön kialakítva. A találmány alapja az a felismerés, hogy az említett oxidációs folyamatot a fém alapanyag olvadáspontját meghaladó, de az oxidálószerrel, különösen annak gőz vagy gáz halmazállapotú összetevőjével létrejövő oxi­dációs reakciótermék olvadáspontja alatti hőmérsék­letre kell hevíteni. Ezen a hőmérsékleten a megolvadt fém alapanyagot az oxidálószerrel reakcióba visszük és ezzel olyan reakciótermék hozható létre, amely kedvező feltételeket teremt a megolvadt fém vándor­lásához, amikoris transzport folyamatban az oxidáci­ós reakciótermék szilárd rétege járatokat képez és ezen át a megolvadt fém az oxidálószer és a már kiala­kult oxidációs reakciótermék határfelülete felé mo­zog, ott oxidációs reakcióba lép és a szilárd reakcióter­mék tömegét növeli. Az így kapott kerámia testet elő lehet állítani a fémes komponens kisebb vagy nagyobb mennyiségével, amikoris a fémes komponens kisebb mennyiségéhez nagyobb porozitás, nagyobb mennyi­ségéhez kisebb porozitás tartozik. Mind a fémes kom­ponens, mind pedig a porozitás szükség szerint össze­függő járatokat is alkothat. Az oxidációs folyamat ha­tékonyságát, sebességét megfelelő dópoló anyaggal le­het elősegíteni. Ez különösen vonatkozik az alumíni­umra, ha azt levegő jelenlétében oxidáljuk. Ilyenkor a dópoló anyagok a fém alapanyag felületére is felvihe­tők, de szükség szerint annak ötvözőjét alkothatják. Ugyancsak a találmány szerinti eljárás kidolgozá­sában alapfelismerés az, hogy az említett oxidációs re­akció hatékonyan lefolytatható a fém alapanyag és megfelelő töltőanyag érintkezése mellett. Ilyenkor a töltőanyagból permeábilis szerkezetű masszát hozunk létre, a megolvadt fém oxidációs reakcióját a töltő­anyag masszájának és a megolvadt fémnek a határfe­lületén indítjuk. Az előbb említett alapfelismerések alapján lehetővé válik olyan összetett szerkezetű kerámia struktúrák kialakítása, amelyekben egy vagy több üreg van és ez az üreg a fém alapanyagból előre meghatározott ala­kúra készített darab formáját adja vissza, annak in­verz reprodukálását jelenti. Ugyancsak lehetővé válik olyan felületű alakzatok létrehozása, amelyek a fém alapanyag felületét reprodukálják inverz módon. A találmány szerinti eljárás kidolgozása során ész­leltük, hogy a fenti felismerések szerint létrehozott összetett szerkezetű kerámia testnél előfordulhat a töltőanyag felületén túlmenő növekedés. Ilyenkor a kerámia mátrix egy adott határfelületen áthaladva, azt átlépve fejlődik. A határfelületet elérő kerámia mátrix növekedését felismerésünk szerint többféle módon lehet megakadályozni. Az egyik üyen mód a kerámia mátrix létrehozásához szükséges fém men­nyiségének pontos meghatározása. Dyenkor a fém csak egy adott felületig képes növekedni. A töltőanya­gon belül lehetséges az oxidációs reakció lefolytatása számára kedvezőbb feltételeket teremteni mint a töl­tőanyagon kívül, például a folyamat egy adott pillana­tában az oxidáló hatású anyag megvonásával vagy a hőmérséklet lecsökkentésével, amikor a folyamat a kí­vánt mértékig előrehaladt. Ezek a lépések azért lehet­nek hátrányosak, mert igénylik a folyamat felügyele­tét, a nagy gyakorlatot az oxidációs folyamat vezeté­sében, vagyis annak észlelését, hogy a polikristályos szerkezet egy meghatározott felületet elért. A felüle­ten túlnövő kerámia anyag hátránya az, hogy a nem megfelelő alakra készített terméket külön mechanikai megmunkálási műveletekkel kell a kívánt alakra hoz­ni, ez pedig a kemény, szívós kerámia anyagok eseté­ben jelentős mennyiségű munkát igényelhet. Próbálkozások történtek arra is, hogy az előre meg­határozott alakú kerámia terméket a kívánt alakra ho­zott előmintával állítsák elő, amikoris a permeábüis szerkezetű töltőanyagból előmintát hoznak létre, majd az oxidációs reakciót olyan feltételek között folytatják le, hogy az oxidációs reakciótermék az el­őmintát átnőve alakuljon ki. A kívánt alakrahozás egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom