203860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreggel kialakított alakos termék előállítására öntéssel

1 HU 203 860 B 2 organikus kötőanyag, az oxidációs reakció hőmérsék­letén szilícium-dioxidot hagy maga után és ez képes a töltőanyag részecskéit a szükséges kohéziós erővel egymáshoz kapcsolni. Igen célszerűnek bizonyult a töltőanyag ágyának el­őmelegítése a fém alapanyag beadagolása előtt. Ezzel a megoldással nyilvánvalóan a töltőanyag ágyának hő­sokkját lehet elkerülni. Igen jó megoldás az, ha a töltő­anyag ágyát a fém alapanyag olvadékának hőmérsék­letére, vagy esetleg még magasabb hőmérsékletre hvít­­jük. Miután a sablon anyagot az üregben a fém alap­anyaggal váltottuk fel, a fém alapanyagból és a töltő­anyag ágyából álló együttest oxidáló környezetbe he­lyezzük, itt a fém alapanyag olvadáspontját meghala­dó, de az adott oxidálószer jelenlétében létrejövő oxi­dációs reakciótermék olvadáspontja alatt maradó hő­mérsékletet biztosítunk. A hőmérsékletnek nem kell állandónak lennie. Mint említettük, a fém alapanyagot porszerű, részecskés vagy darabos formában is be le­het adagolni az üregbe. Ebben az esetben az olvadás­pont fölé való hevítéssel kell a fém alapanyagot megol­vasztani. Amikor a fém alapanyag az oxidálószerrel kapcso­latba kerül, azzal reakcióba lép és felületén oxidációs reakciótennék jön létre. Az oxidáló környezet fenn­tartásával és a szükséges előbb említett hőmérséklet biztosításával elérhető, hogy az oxidációs reakcióter­mékben kialakuló mikroszkopikus járatokon keresz­tül a megolvadt fém eredeti helyét elhagyja, az oxidá­lószer és az oxidációs reakciótermék határfelülete felé vándoroljon és azt elérve az oxidációs reakciótermék rétegét vastagítsa. Ennek megfelelően az oxidációs re­akciótermék egyik oldalán a fém alapanyaggal, annak olvasztott tömegével, míg másik oldalán az oxidáló­szerrel érintkezik. Az oxidációs reakciótermékben vándorló éfm hatására a töltőanyag ágyába fokozato­san növekvő polikristályos szerkezet kerámia anyag hatol be, amely ennek révén kerámia mátrixába a töl­tőanyag részecskéit is beépíti. A polikristályos mátrix növekedése addig tart, amíg az oxidációs reakció fel­tételei fennmaradnak, vagyis oxidálószer és oxidálat­­lan fém rendelkezésre áll. A folyamatot általában addig folytatjuk, amíg az oxidációs reakciótermék a töltőanyag egy adott részét átjárta, azt szerkezetébe épített. Az így kapott kerá­mia kompozit szerkezet kerámia mátrixra épül, ebbe a töltőanyag részecskéi ágyazódnak be, míg a mátrixot a polikristályos oxidációs reakciótermék alkotja, benne a fém alapanyag egy vagy több oxidálatlan fémes ösz­­szetevője, üregek vannak. A találmány szerinti eljá­rással előállított polikristályos kerámia mátrixok ese­tében tipikus jelenség, hogy az oxidációs reakcióter­mékkel biztosított krisztallitok több, általában három dimenzióban egymással kapcsolódnak, közöttük fém zárványok, illetve üres terek vannak, amelyek részben kapcsolódhatnak egymással. Ha a folyamatot akkor állítjuk le, amikor a fém alapanyag nem fogyott el, a kapott kerámia kompozit szerkezet sűrű; gyakorlati­lag üres terektől, lyukaktól mentes. Ha azonban a fo­lyamatot tovább folytatjuk, és a fémből annyit, amennyit csak lehetséges az oxidációs reakcióba vi­szünk, az addig egymással kapcsolódó fémes zárvá­nyok helyén pórusok alakulnak ki. Minden esetre megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással az eredetileg kialakított és a töltőanyag ágyába helyezett sablon anyag külső geometriai konfigurációját és mé­reteit hűen tükröző üreggel ellátott kerámia termék állítható elő. A találmány szerinti eljárás foganatosítására is al­kalmas elrendezés az 1. ábrán látható. A kerámia kom­pozit szerkezet előállítására 2 tűzálló edényben, amelynek anyaga például alumínium-trioxid, töltő­anyagból álló 4 ágy van elrendezve, amely 6 sablont vesz körül. Ez utóbbi például polisztirolból készült. A 6 sablonnak 8 központi része és 8a alsó része van. Az ábra szerinti megoldásban a 8 központi rész hengeres, az ugyancsak hengeres 8a alsó résznél kisebb átmérő­jű, ez utóbbi viszont a 8 központi résznél rövidebb. A töltőanyagot 10 gátló elem határolja, amely például állhat lyukasztott rozsdamentes acélból vagy lehet há­lószerű acélhenger, és ez az előállítandó kerámia test külső határfelületét is meghatározza. A 10 gátló elem készíthető gipszrétegként is, vagy öntött kalcium-szi­­likátból, amelyet kartonpapírra viszünk fel pasztaként és kiszáradás után helyezünk el a töltőanyag ágyában. Az Üy módon elkészített 10 gátló elem a kerámia test külső felületét vagy körvonalát jól kijelöli, az oxidáci­ós reakciótermék növekedését megállítja, vagy jelen­tős mértékben lelassítja, így az ezt a‘határfelületet nem vagy csak nagyon kis mértékben lépi át. Mint a 2. ábrán látható, a 6 sablon anyagát, ha az műanyagból készült habból áll, olvasztott 12 fém alap­anyag beöntésével lehet kiváltani. Ilyenkor a 12 fém alapanyag közvetlenül a 6 sablon helyére, az üregbe kerül. Hatására a 6 sablon anyaga elpárolog és/vagy a töltőanyagból álló 4 ágyon keresztül távozik vagy pe­dig azon a nyíláson át, amelyen a 12 fém alapanyagot beöntöttük vagy esetleg egy további, a rajzon nem lát­ható nyíláson keresztül, ha a 12 fém alapanyag beve­zetésére szolgáló nyílás kicsi. Egy adott foganatosítási mód szerint a 6 sablont a 12 fém alapanyag beöntése előtt eltávolítjuk. Ennek egyik lehetősége a sablon anyagának megolvasztása és az olvadék elszívása az üregből, míg egy másik kedve­zőbb megoldás az, ha az együttest kemencébe helyez­zük, és a hőmérsékletet olyan értékre emeljük, ame­lyen a sablon anyaga elpárolog vagy elég. Mint már a fentiekben említettük, a sablon anyagának eltávolítá­sára más módszerek is használhatók, mint például ol­dószerben való feloldás vagy egyszerű mechanikai el­távolítás, stb. Miután a 12 fém alapanyagot az üregbe vezettük, az együttest olyan hőmérsékletre hevítjük, aminek hatá­sára a 12 fém alapanyag megolvad, ha bevezetése szi­lárd állapotban történt. Ezt követően a hőmérsékletet az oxidálószerrel létrejövő oxidációs reakciótermék olvadáspontja alatti értéken tartva az oxidálószert a 12 fém alapanyaggal kapcsolatba hozzuk. Az oxidáló­szer a 4 ágyon keresztül kerül kapcsolatba a megolvadt fémmel, azt oxidálja és az oxidációs reakciótermék 5 10 16 20 26 30 35 40 45 50 55 60 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom