203857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önhordó szerkezetű kerámia test előállítására fémalapanyag oxidálásával és önhordó szerkezetű kerámia test

1 HU 203 857 B 2 oxidációs folyamat zajlik le és így alumínium-trioxid­­ban feldúsult réteg keletkezik. A megolvadt ötvözet ezen az oxidációs reakcióterméken keresztül vándorol az olvadt fém tömegéből az oxidációs reakció felé. Amikor a levegővel, mint oxidálószerrel érintkezik, az ötvözet alumínium összetevője legalábbis részben oxi­dálódik és így az oxidációs rekaiótermék rétege foko­zatosan vastagodik. A második fém, tehát a réz, amely szintén az ötvözet alkotóeleme, hasonlóképpen az alu­míniummal együtt az oxidációs reakcióterméken ke­resztül vándorol. A gőz vagy gáz halmazállapotú oxi­dálószer azonban nem képes a rezet megfelelő mérték­ben oxidálni, az alumíniumhoz képest a fémes fázis­ban a réz részaránya növekszik, és az alumínium oxi­­dálódásának mértékében oxidálni, az alumíniumhoz képest a fémes fázisban a réz részaránya növekszik, és az alumínium oxidálódásának mértékében belőle egy­re kevesebb van a megolvadt fémben. A fémes alumí­nium oxidációját addig folytatjuk, amíg a szükséges összetételű, a kívánt mennyiségű fémes fázis jön létre. Ha az alumínium-réz rendszerekre érvényes bináris fázisdiagrammokat követjük, jól látszik, hogy a Cu9A14 összetételű fémes fázis akkor jön létre, amikor a fémes keverékben a réz mennyisége 80:851% az alu­mínium mellett, míg a hőmérséklet kb. 780 °C értéket nem lép túl. Ha a második fém szükséges mennyiségét a fém alapanyag, például alumíniumból készült test egy vagy több felületével érintkező rétegként vagy érintkező testként biztosítjuk, majd a fémes alapanyagot megfe­lelő gőz vagy gáz halmazállapotú oxidálószerrel, cél­szerűen levegővel reakcióba visszük, a második fém szintén széles körből választható. Alkalmasnak bizo­nyult a szilícium, a nikkel, a titán, a vas, a réz és a króm, különösen ha porszerű formában alkalmazzuk őket A nikkel szintén alkalmas arra, hogy megfelelő tulajdonságú kerámia terméket hozzunk létre. A NiAl, Ni2Al3 vagy NiAl3 összetételű nikkel alumínium in­­termetallikus vegyületek igen hasznosan járulnak hoz­zá a kerámia test és különösen a test fémes összetevő­jének korrózióállóságához. Ennek megfelelően a meg­növelt korrózióállóság biztosítására nikkelt kell szük­séges mennyiségben bevinni és jelenlétével nikkel-alu­mínium intermetallikus vegyületeket, fémes fázisokat létrehozni. A porszerű nikkelt ebből a célból az alumí­nium fém alapanyag felületére visszük fel. Amikor a megolvadt fém érintkezésbe lép a fémes nikkellel, ez utóbbi adott mennyiségét a mozgó alumínium magá­val viszi. A fémáramlás alkotórészeként a nikkel az alumínium-trioxid alapú oxidációs reakciótermékben vándorol. A fenti példához hasonlóan az alumínium alapanyag oxidációs folyamata során a nikkel kon­centrációja szintén növekszik a növekvő kerámia anyag fémes fázisában, a megfelelő összetételű fázisok biztosítják a kívánt tulajdonságokat. Amikor a folyamat célja összetett szerkezetű kerá­mia test előállítása, amikoris az oxidációs reakcióter­mék megfelelő töltőanyag lehet például áteresztő tu­lajdonságú előminta, amely a fém alapanyag szom­szédságában van elrendezve, a második fémet célszerű a töltőanyagban vagy az előforma anyagában eloszlat­ni, de alkalmazható úgy is, hogy belőle a töltőanyag­ban vagy a töltőanyagon egy vagy több réteget hozunk létre. Ha az előállítani kívánt kerámia test alumínium­­trioxid alapú mátrixra épül, és azt alumínium fém alapanyagnak gőz vagy gáz halmazállapotú oxidáló­szerrel szilícium-karbid részecskékből készült ágyon biztosított oxidációs reakciójával állítjuk elő, ahol a szilícium-karbid részecskék előformaként is elrendez­hettük, a második fémet porszerű vagy szemcsézett anyagként visszük be a folyamatba. A választék ebben az esetben célszerűen a titánt, a vasat, az ólmot, a nik­kelt, a rezet, a krómot és a szilíciumot öleli fel. A kerá­mia testben jelen levő szilícium pédául azért lehet kí­vánatos, mivel az összetett szerkezet kerámia test a szilícium hatására jobban bírja a nagyobb hőmérsék­letű alkalmazásokat, mint szilícium nélkül. Éppen ezért a szilícium-karbid töltőanyag részecskéi közé por alakú szilíciumot keverünk. Amikor az alumínium oxidációs reakcióterméke növekszik és a szilícium­­karbid részecskéket magába fogadja, a kialakuló szer­kezetben a megolvadt alumínium transzportja jön lét­re, az olvadt fém pedig érintkezésbe kerül a porított szilíciummal. Az érintkezés következményeként a szi­lícium egy része eredeti helyéről a megolvadt alumíni­ummal távozik és az összetett szerkezetű kerámia test alkotó elemévé válik. Ennek a megoldásnak egyik kö­vetkezménye az, hogy a megolvadt fém a második fémnek nem teljes mennyiségét viszi magával, a töltő­anyag egy részében, vagy az előmintában a szilícium érintetlenül megmarad, az összetett szerkezetű kerá­mia testben zárványt alkot. A második fémet a töltő­anyag vagy az előminta egy vagy több felületére fel lehet vinni. Ilyenkor a szilícium részecskéket vagy a szilícium port a szilícium-karbid részecskékből ké­szült ágy vagy az ilyen részecskéket tartalmazó el­őminta egy felületére szóljuk. Amikor a megolvadt fém alapanyag, tehát az alumínium ezt a felületet el­éri, a szilícium egy része a mozgásba jövő alumínium­ba kerül és így az elkészült kerámia termék fémes összetevőjének egyik alkotóelemévé válik. Ha a jelen kiviteli alak szerint a második fémet a töltőanyag vagy az előminta több felületére visszük fel, az eredményül kapott összetett szerkezetű kerámia testben olyan te­rületek jönnek létté, amelyekben a második fém mennyisége az összetett szerkezetű kerámia test többi részéhez viszonyítva viszonylag nagy. A találmány szerinti eljárásnak abban a megvalósí­tási módjában, amikor a második (idegen) fémet a fém alapanyaghoz viszonyítva kívül helyezzük el, ezt olyan keverékként vagy vegyületként alakíthatjuk ki, amely a megolvadt fémmel reakcióba lép és/vagy a reakció feltételei között disszociálódik, vagyis belőle a máso­dik fém kiszabadul és a fentiekben ismertetett módon a megolvadt fém alapanyaggal együtt vándorol. Az al­kalmas vegyületek között szerepelnek azok a fémoxi­dok, amelyek a fém alapanyaggal a megemelt hőmér­sékleten redukálhatók vagy a fém alapanyaggal reak­cióba lépnek és ennek eredményeként a második fém felszabadul. Ha például az összetett szerkezetű kerá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom