203844. lajstromszámú szabadalom • Vágóbetét betéttartó elrendezésben
1 HU 203 844 B 2 don történik: A 3 betét 15 vezetőfelületét belehelyezzük az 1 betéttartó vezetőfelületének 5 V-homyába és a 3 betét a vezetőfelület mentén a 2 fészekbe toljuk. Eközben a rugalmas 8 betéttartó- rész 12 csúcsfelülete érintkezik a ferde 3 betét 16 felületszakaszával és felcsúszik azon, felfelé hajlítva a rugalmas 8 betéttartórészt. A 8 betéttartó-rész kitérése a 3 betét 20 pontjának a 12 csúcsfelület alatt történő áthaladásakor éri el a maximumot, amely 20 pont a 3 betét lehajtó 16 felületszakasza és egyenes 17 felületszakasza találkozásánál van. Miközben a 12 csúcsfelület alatt a 17 felületszakasz a 2 fészekbe befelé halad, a 8 betéttartórész kitérése csökken. A 3 betét útját az határolja, hogy a 8 betéttartó-rész 10 orra felütközik a 3 betét 19 felületén. Ebben a végállásban a rugalmas 8 betéttartó-részben ébredő feszültség (rugalmas alakváltozás) már lényegesen lecsökkent. Látható, hogy a 3 betét behelyezése első szakaszában le kell győzni egy kezdeti nagyobb ellenállást, a behelyezett második szakaszában a 8 betéttartó-rész rugalmassága már segíti a behelyezést. A vágó 3 betét kihúzása viszont fokozatosan növekvő erőt igényel a 12 csúcsfelületnek a kissé emelkedő 17 felületszakaszon történő felcsúszása, a rugalmas alakváltozás növekedése alatt. Mivel a 8 betéttartó-rész 12 csúcsfelülete a csak kissé emelkedő 17 felületszakaszon fekszik fel, nem ez a felfekvés szabja meg a 3 betét pontos helyét az 1 betéttartóban, hanem a 10 orr felütközése a 3 betét 19 felületén. Ebből az az előnyös hatás következik, hogy a vágó 3 betét gyártási méreteinek tűrése viszonylag nagy lehet, megengedhető bizonyos eltérés a névleges méretektől, különösen a 3 betét 14 szára magassági méretei tekintetében, anélkül, hogy ez rontaná a befogás minőségét. A magassági méretek csökkenése csupán a rugalmas befogó erő kismértékű csökkenését, a magassági méretek növekedése a befogó erő kismértékű növekedését okozza. A befogás minőségét lényegesen befolyásolja, javítja a vezetőfelületek: a betéttartó V-homyának és a betét V profilú prizmaként kialakított 15 vezetőfelületének kialakítása. Mint az leginkább a 3. ábrán látható, a V-alakú prizmaként kivitelezett 15 vezetőfelület oldallapjai által bezárt szög valamivel kisebb, mint az 5 V-horony oldallapjai által bezárt szög valamivel kisebb, mint az 5 V-horony oldallapjai által bezárt szög, ami azt eredményezi, hogy a prizma mindig a V-horony legmélyebb részén, a horony fenekét képező élén fekszik fel. Ezáltal az 1 betéttartó feszesen beül a V- horonyba és nem áll fenn annak a veszélye, hogy oldalirányban kibillenhet. A vágó 3 betét három vonalon érintkezik az 1 betéttartóval: az 5 V-horony mindkét lapján egy-egy vonalon és felül a 12 csúcsfelület ezekre merőleges vonalán. Ez a befogás már néhány milliméter betétszélesség és betéttartó-szélesség esetén is biztosítja a szükséges biztonságot és merevséget. Az 5 V-horony és a 3 betét vezetőfelületének szöge közötti eltérés további funkciója, hogy lehetőséget ad a gyártási eltérések kiegyenlítésére. Az esetben, ha a 3 betét 15 vezetőfelülete nagyobb élszögű, mint az előírt érték, a 8 betéttartórész lefelé ható nyomóereje olyan nagy lesz, hogy a V-homyot deformálja, egy kissé nyitja és így a betét befekszik a V-horonyba. A találmány szerinti megoldás a betét erős befogását biztosítja; a betétek nagyobb mérettűréssel gyárthatók, így a gyártási költségükben megtakarítás érhető el. A találmány szerinti megoldás további előnye, hogy a vágó betét ütésszerű terhelését tompítja, védi a vágó betétet a munkadarab ütéséből származó törés ellen. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Vágó betét betéttartó elrendezésben, amely betét betéttartóban kialakított fészekben van elrendezve és a fészket határoló betéttartó-részek közé van befogva, ahol a fészek egyik oldalát erők felvételére alkalmasan méretezett, lényegében merev, a betét egyenes élével kapcsolódó, egyenes vezetőfelülettel rendelkező betéttartó-rész, másik oldalát ujjszerű, rugalmas betéttartórész alkotja, míg a betét szárral van kialakítva, amelynek egyik oldalán a betéttartó vezetőfelületéhez illeszkedő vezetőfelülete az ezzel szemben fekvő oldalán a szár szabad vége közelében ferdén lehajtó felületszakasza van, és a betét fejrészének keresztirányú felülete (19) az ujjszerű betéttartó-rész orrán van felütköztetve, azzal jellemezve, hogy a rugalmas betéttartó-rész (8) fészket (2) határoló oldala (7) a merev vezetőfelület (4) irányában lejt és a végén a fészek (2) hosszirányában rövid csúcsfelülete (12) van, míg a betét (3) szárának (14) lehajtó, lejtős felületszakasza (16) egy lényegében egyenes, a csúcsfelület (12) feltámasztására alkalmas felületszakaszban (17) folytatódik, amely a léha jló felületszakasszal (16) ellentétes irányban a betét (3) szembenfekvő oldalához szögben hajlik, a lehajtó, lejtős felületszakasz (16) pedig a betétnek (3) a fészekbe (2) helyezése során a rugalmas betéttartó-rész (8) csúcsfelületének (12) feltámasztására, rugalmas kihajlítására és az előfeszítést csökkentő az egyenes felületszakaszra (17) történő felcsúsztatására alkalmas módon van kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti vágó betét és betéttartó elrendezés, azzal jellemezve, hogy a betéttartó (1) egyenes vezetőfelületc (4) V-horonyként (5), abetét (3) vezetőfelülete (15) ennek megfelelő V-alakú prizmaként van kialakítva, ahol a V-alakú prizma oldallapjai által bezárt szög kisebb, mint a V-horony oldallapjai által bezárt szög. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vágó betét és betéttartó elrendezés, azzal jellemezve, hogy a betét (3) szára (14) oldalának egyenes felületszakasza (17) és a betét szára (14) ezzel szemben fekvő oldala által bezárt szög 4°-hoz közeli értékű. 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 3
