203815. lajstromszámú szabadalom • Magnetooptikai adathordozó és eljárás annak előállítására
1 HU 203 815 B 2 A 3 piték a következő három módon detektálhatők. Egy 5 fotodetektor segítségével, amely előnyösen, mint a 2. ábra mutatja, kör alakú lehet, a 3 piték felismerhetők, mivel 3 pit nélkül a fénynek körülbelül 9%-a a fotodetektorra esik, egy 3 pitnél pedig az interferencia miatt ezzel ellentétben, ideális esetben egyáltalán nem esik fény a fotodetektorra. Mivel a gyűrő alakú fotodetektor segítségével - ahogyan az a 3. ábrán látható - az elsőrendű diffrakciós maximum egy 3 pitnél kimutatható, a 3 piték segítségével tárolt adatok kiolvashatók. Ideális esetben 3 pit nélkül egyáltalán nem esik fény a gyűrű alakú fotodetektorra, míg egy 3 pit mögött az elsőrendű diffrakciós maximum a fotodetektorra képződik le. Végül lehetséges két ilyen fotodetektort egymással kombinálni úgy, hogy a kör alakú 5 fotodetektort a gyűrű alakú 6 fotodetektor körbeveszi. A kör alakú 5 fotodetektor azon fénysugarakat érzékeli, amelyek nincsenek megtörve; a gyűrű alakú 6 fotodetektor pedig az elsőrendű diffrakciós sugarakat detektálja. Mivel a két fotodetektor jelének előjele mindig különböző, a két jel különbsége a piték segítségével tárolt adatokat adja. A 6. ábrán ábrázolt kiviteli példánál a fényáteresztő 1 alaprétegre a magnetooptikai 2 réteg következik, amelynek külső oldalán vannak elhelyezve a 3 piték. A magnetooptikai 2 rétegről, melynek vastagsága körülbelül a X hullámhossz nagyságrendjébe esik, a belső fénynek körülbelül 15%-a visszaverődik. A visszavat fény tartalmazza a magnetooptikai 2 rétegben tárolt adatokat A piték ugyanolyan módszerrel detektálhatők, mint a 2. ábrán ábrázolt kiviteli példánál. Egy előnyösen kör alakú fotodetektorral a 3 piték felismerhetők, mivel 3 pit nélkül a fénynek körülbelül 9%-a esik a fotodetektorra, egy 3 pitnél pedig az interferencia miatt ideális esetben egyáltalán nem esik rá fény. Mivel egy gyűrű alakú 6 fotodetektorral, amilyen a 3. ábrán van ábrázolva, az elsőrendű diffrakciós maximumok a 3 pitnél kimutathatók, a 3 piték segítségével tárolt adatok kiolvashatók. Ideális esetben 3 pit nélkül egyáltalán nem esik fény a gyűrű alakú 6 fotodetektorra, míg egy pit mögött az elsőrendű diffrakciós maximum a fotodetektorra képződik le. Végezetül lehetséges két ilyen 5 és 6 fotodetektort egymással kombinálni úgy, hogy a kör alakú 5 fotodetektort a gyűrű alakú 6 fotodetektor körbeveszi. A kör alakú 5 fotodetektorral azok a fénysugarak érzékelhetők, amelyek nincsenek megtörve, a gyűrű alakú 6 fotodetektor pedig az elsőrendű diffrakciós sugarakat detektálja. Mivel a két 5 és 6 fotodetektor jelének előfejek mindig különböző, a két jel különbsége a 3 piték segítségével tárolt adatokat adja. A 4. ábrán bemutatott optikai adathordozónál a pitmélység X/4 értékre van választva úgy, hogy az útkülönbség X/2 legyen. X/4 helyett a pitmélység X/4 páratlan számú többszöröse is lehet. Csupán az a fontos, hogy a 3 pitről és a környezetéről visszavert fénysugár közöt az útkülönbség X/2 vagy X/2+n*X legyen, ahol n egy egész szám. A 2. és 3. ábrán ábrázolt optikai adathordozótól eltérően, a visszavert fény a 3 piték segítségével tárolt adatokat tartalmazza, míg az áthaladó fény a mágneses úton tárolt adatokat A mágnesesen tárolt adatok kiolvasására a Kerr-hatás helyett a hasonló, Faraday-hatás is kihasználható. A következőkben az 5. ábrán bemutatott magnetooptikai adathordozó rétegfelépítését üjuk le és magyarázzuk el. Ezen adathordozó rétegfelépítése a következő: Az 1 alapréteget egy 8 első védőréteg követi, amelyhez egy második magnetooptikai 2 réteg csatlakozik, amelyre egy 9 második védőréteg következik. A 9 második védőréteget egy első 10 fényáteresztő réteg és egy második 11 fényáteresztő réteg követi, amely a 3 pitékét tartalmazza. Az áttekinthetőség érdekében az egyes rétegek vastagságát nem mérethelyesen ábrázoltuk. Az 5. ábrán alulról az 1 alaprétegre eső 4 fénysugár 12 része a magnetooptikai 2 rétegről viszaverődik, egy 13 része pedig keresztülhalad a magnetooptikai 2 rétegen, és a további 9 második védőrétegen 10 és 11 fényáteresztő rétegeken. A magnetooptikai 2 rétegről visszaverődött 12 rész a magnetooptikai 2 rétegben tárolt adatokat tartalmazza, míg az adathordozón keresztülhaladó 13 rész a 3 piték által tárolt adatokat tartalmazza, ha a pitmélységet X/2-re vagy X/2-nek páratlan számú többszörösére választjuk. Ha azonban a pitmélység X/4, a visszavert 12 rész a 3 piték segítségével tárolt adatokat, míg az áthaladó 13 rész a magnetooptikai 2 rétegben tárak adatokat tartalmazza. Az 1 alapréteg és a 11 fényáteresztő réteg törésmutatója például n2-l,5-re van választva, míg a 10 fényáteresztő rétegnek, mely például egy üreg vagy egy légrés egy úgynevezett „air gap” is lehet, a törésmutatója nj-1. A 10. ábra az adathordozó olyan rétegfelépítését mutatja, amelynél a fényáteresztő 1 alapréteget egy magnetooptikai 2 réteg követi, amelyhez egy 10 fényáteresztő réteg csatlakozik. A 10 fényáteresztő réteg külső oldalán elhelyezett 3 piték mélysége X/4. Mivel a magnetooptikai 2 réteg a beeső fénynek egy részét - körülbelül 15%-át - visszaveri, egy részét - körülbelül 9%-át - azonban átengedi, a 3 piték az áthaladó fényből egy kör vagy gyűrű alakú 5 vagy 6 fotodetektor segítségével, vagy e kettő kombinációjával felismerhetők, ugyanazon a módon, mint a 2., 3., 4. vagy 6. ábrán ábrázolt adathordozónál. A mágnesesen tárolt adatokat a visszavert fénysugár tartalmazza. Ez a kiviteli példa különösen egyszerű módon előállítható, ahogyan azt a 7., 8., 9. és 10. ábra alapján az alábbiakban elmagyarázzuk. A gyártás során egy olyan lemezből indulunk ki, amelynél - mint ahogyan az a 7. ábrán is látható - a fényáteresztő 1 alapréteget a magnetooptikai 2 réteg követi, amelyhez a 10 fényáteresztő réteg csatlakozik, amelyet egy 14 fotolakk borít. A pitmintázatot megvilágítással képezzük le a 14 fotolakkra. A 14 fotolakk előhívása során a megvilágított, vagy a nem megvilágított helyeket a 10 fényáteresztő rétegről kioldjuk úgy, hogy ezeken a helyeken a 10 fényáteresztő réteg szabad maradjon, ahogyan azt a 8. ábra mutatja. Ezután a 10 fény áteresztő réteg szabadon maradó helyeit kioldjuk úgy, hogy csupán a megvilágított, illetve a nem megvilágított helyeken maradjon meg a le5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4